Anya jogosan veszekedik velem az egyetemi bukás miatt?

Van egy tárgyam, ami tudtam, hogy nehéz és sokan elhasalnak rajta, ennek ellenére nem fontos, nem épül rá semmi. Úgy voltam vele, hogy a végére hagyom és először letudom azokat, amik szaktárgyak. Mind meglett, ráadásul 4-5-tel. Azonban az utolsónak hagyott tárgyon elhasaltam. Ha nagyon megfeszültem volna, 2essel át tudtam volna csúszni, de már egyszerűen annyira kimerült voltam, hogy ugyan a vizsgára elmentem, de nem igazan láttam rá sok esélyt. Meg is buktam.

Anya azóta veszekedik velem. És egyszerűen besokalltam. Másodéves vagyok, csúszni nem fogok. Alapvetően maximalista típus vagyok, tudom, hogy jövőre másképp osztom be, és sikerülni fog. Emiatt nem aggódom. Viszont anya ordibált velem, meg ki van akadva hogy így ösztöndíjam se lesz. Mondtam, hogy nekem most ez a legkisebb problémám, mármint alapvetően nem az ösztöndíj miatt tanulok, hanem magam miatt. És ki van akadva, hogy miért mondok ilyet és könnyen beszélek, mert ő tart el engem. Itt zárójel: a hobbimmal pont annyit keresek, hogy a ruházatot-szórakozást, és az ételeim 80%-át magamnak finanszírozom. Illetve a kozmetikust, fodrászt és a külön zh felkészítő kurzusokat is. Ezek mind súlyos összegek. Innentől kezdve nem érzem jogosnak. A szüleim elváltak, apa utal anyának 80 ezer "rokontartást", amiből én közvetlenül semmit nem látok. Hétköznap általában reggeltől estig a városban vagyok, minden második este otthon sem alszom (barátomnál). Elvileg 18 felett a gyerektartást már nem is anyanak kellene kapnia, hanem nekem. Gondolkodom, hogy elkérem a tartásdíj egy részét, 40-50 ezer forintot (a többi a rezsi és a kajaim fenn áradó 20%-a, amit otthon eshem). Mert ha már ennyire eltart állítása szerint, akkor innentől kezdve én egy forintot nem akarok a saját pénzemből magamra költeni, hanem akkor szépen kapjam meg a tartásdíjamat. Ennyi. És akkor jogosan szólhat be nekem, ha ne adj isten, buktam.

Bár úgy gondolom, az egyetemen első sorban már nem az óvoda megy. A hallgatók saját ügye és felelőssége a teljesítménye. Nem tartozom magyarázattal senkinek, nem vagyok köteles anyának se beszámolni. Meg egy ilyen veszekedés, és többet egy szót sem fogok említést tenni anyának egyetemi dolgokról. Elegem van, hogy mindig eegy szrkupsc vagyok anya szemében és elegem van, hogy versenylónak néz. Ugen, versenyistálló egyetemre járok, ez tény. Erre mondja anya, hogy én választottam, mehettem volna egy kisebb vidéki egyetemre is tanulni nem versenyistállóba. Ha szépen teljesítek, annak századekkora visszhangja sincs. Meg akkor sem, ha egy iszonyat nehéz tárgyból. Eddig kaptam ösztöndíjat, most lehet fél évig nem fogok. Na bumm. Ez legyen életem legnagyobb problémája, tényleg. Az eddigi kumulalt átlagon 4,66 az első két félévre, azért nem érzem azt, hogy egy selejt lennék, de abya ezt az érzést táplálja belém..

21/l