Valóban élősködő vagyok a barátnőmélnél?

22 éves vagyok, már több, mint egy éve vagyok együtt a barátnőmmel. Még tanulok egyetemen levelezőn meg dolgozok is. Anyám a kezdetektől fogva azzal jön, hogy nem szép dolog tőlem, hogy ilyen sokat járkálok a barátnőmékhez, mert feleszem őket a vagyonukból. Hétvégén szoktam menni egy éjszakára meg néha hétköznap egyszer ott alszom és onnét megyek dolgozni, de legtöbbször szoktam vinni valamit, de hívatlanul nem szoktam menni.

De az az érdekes, hogy amikor felajánlom valamiben a segítségem, az sem tetszik anyámnak, mert, hogy ott segítek itthon meg nem, ami nem igaz mert itthon kiveszem a részem a háztartásból.

Volt olyan, hogy elhívtak engem nyaralni pár napra és haza mentem és elzavart sértődötten, hogy menjek vissza nyaralgatni az új családommal.

Meg mindig azzal jön, hogy miért nem veszem el őt feleségül, ha így össze vagyunk nőve, mondom azért mert még nem érzem, hogy eljött volna az ideje.

Amúgy anyàm ezt régebben is csinálta. Volt olyan, hogy az egyik barátom meghívott a ballagására, amikor vege lett az ünnepségnek a szülei mondták, hogy menjek hozzájuk szeretettel várnak.

Ott voltam nàluk kb egy órája, amikor hív anyám és mondom neki, hogy hol vagyok, akkor ilyet szólt, hogy sieesek haza nem kell másoknál tátanom a pofàmat.