A fiam játékfüggő. Semmi nem létezik, csak és, kizárólag az online világ, azon belül szinte mindegy milyen felületen (ps, Xbox, laptop, telefon). Sikeresen tudta ezt kezelni valaki? A fiam elmúlt már 18 éves.

A traumákról: Én pl. tavaly előttig nem úgy gondoltam a fiatalkori negatív történésekre, mint traumákra. Azt gondoltam, hogy mindenkinek vannak jó és rossz élményei gyermekkorából. Aztán elkezdtem összeírni részletesen, hogy mik is történtek ezen alkalmakkor. Akkor tudatosult bennem, már meglett felnőttként, hogy ezek borzalmas dolgok és valszeg ártottak nekem. Nem csak úgy megtörténtek. Ebbe az összeírásba majdnem belehaltam.

Nem ismerlek, de a sok hiba közül, amit szegény szülők el tudnak követni az egyik, hogy loholnak a pénzért, hogy miden anyagit megadjanak a gyereküknek, mert így definiálják a jó szülőt magukban, és közben nem veszik észre, hogy a gyereknek rájuk is szükségük van. Ez egy érzékeny egyensúly, hogy mennyi tartalmas együttlét vs. mennyi zongora/balett/wow előfizetés jó egy gyereknek...

49f

Nem kötözködésképpen, de nálunk is "csak egy" gyerek lett játékfüggő (Én). Ez egyébként két dolgot jelent:

1, Nem minden ember egyforma. Szerintem itt csúszik el a legtöbb szülő és "szakértő". Azt hiszik van egy egyenformula és ha azt adják valakinek akinek nagyjából ugyanaz az eredmény születik. Ha pedig nem akkor szétteszik a kezüket, hogy hát ők mindent megtettek. Szerencsére a legtöbb ember magától is helyre rázódik felnőtt korára, mert különben igen nagy baj lenne. Az a pár akinek meg extra segítségre lett volna szüksége majd az utcán végzik. Egyébként én rengeteg olyan fiatalt ismertem akik abszolút reménytelen esetnek tűntek sok szempontból még húszas éveik elején is és aztán varázslatos módon minden megoldódott ahogy közeledni kezdtek a 30hoz.

2, Ezek a semmit sem akar csinálni esetek mindig, MINDIG súlyos más problémákból gyökereznek. A játék csak egy tünet. Mondjuk, hogy soha semmi sem sikerült az illetőnek. Vagy családi gondok vannak amiket természetesnek veszünk otthon és nem beszélünk róla. Vagy nincs nő aki szóba állna vele. Vagy mindegyik egyszerre. És még ez mind sem biztos, hogy elég, hogy valakit megtörjön, de vannak akiket igen. Ez egy elég komoly próbatétel egy szülőnek hiszen görbe tükröt tart elé: ezek szerint mégsem törődött ANNYIRA a gyerekével, hogy észre vegye ezeket a legtöbbször évtizedes folyamatokat.

Nem állítom, hogy nálatok ugyanaz a helyzet, mint nálam volt de jó lenne tisztázni dolgokat. Látok itt kommenteket, hogy bla bla ilyen olyan függő voltam, de aztán kapcsolat / házasság / gyerek és elmúlt. Volt egyáltalán a fiadnak BÁRMILYEN kapcsolata? Vagy komoly barátja? Már elnézést a lenéző megjegyzésért, de függő és "függő" között is van különbség. Saját tapasztalatom, hogy a függést sokan mellékállásként űzik és bármi komolyabb változás (akár életkorbeli) ki tudja zökkenteni belőle őket. Saját példám a húgom aki utólag nagyon súlyos kockának tartotta magát, mert volt majdnem egy fél év amikor majdnem minden nap több órát játszott a Sims nevű játékkal. Ez még beugrónak sem lenne elég egy ténylegesen függő csoportba.

De mondd már el, kérdező, miért hagyjátok ezt?

Ne haragudj, de az, hogy elmúlt már 18 éves, nem indok erre, ha még veletek lakik. Főleg, mert gondolom ti fizetitek az áramot.

Leülni vele, megmondani, hogy holnaptól spórolás van a rezsin, úgyhogy napi 2 óra kütyüzés lehet, meg este a wifi 7 után reggel 7-ig kikapcs. A Ps és xbox mehet eladásra, vagy max. az egyik marad, és közölni, hogy ti már nem vesztek újat, ha elromlik, menjen diákmunkázni, ha kell.

Legyetek már tökösebbek, ha eddig nem voltatok.

De mi az, hogy semelyik nem használt?

Feltételezem, ha nincs kütyü, sem wifi, akkor nem is játszott, mert nem volt min. Vagy akkor mi nem használt?

Azt mondod, a többi nem függő, akkor nekik nem büntetés, ha ezek a dolgok nincsenek vagy minimalizálva vannak.