Gyerekként milyen szintig elvárható, hogy támogasd az egyik szülődet? (lent a részletek)

Ha megszorul (ritkán fordul elő, pl. mikor covid miatt elveszítette az állását vagy lerobban a kocsi, tönkremegy a kazán, stb..), akkor mindig adok neki pénzt "kölcsön". Kb. sohasem kapom vissza. Rosszul hangzik, hogy kölcsön adok anyámnak, de olyan mintha egy feneketlen kútba dobnám ezt a pénzt. Tudja, hogy számíthat rám, mégha néha be is telik a pohár és azt mondom, hogy nincs több kölcsön.

Anyám egyedül nevelt fel a testvéreimmel, miután apám lelépett rengeteg tartozást maga mögött hagyva. Anyám kiskorom óta több állásban dolgozott, hogy fel tudjon minket nevelni, fizette az apám által felhalmozott tartozást és annak kamatát, támogatta az iskoláztatásunkat minden egyéb mellett. Neki köszönhetően tudtam elvégezni az egyetemet, ami miatt most egy viszonylag jól fizető állásom van.

Még mindig albérletben lakik. Most is két állása van, de nem teszi félre a pénzt, hanem elkölti felesleges dolgokra. Cigire, felesleges ajándékokre karácsonyra, születésnapra. Amikor két öcsém otthon lakik (elég gyakran) , akkor egy forinttal sem szállnak bele a rezsibe vagy a bérleti díjba. Anyám fuvarozza őket a kis autójával ingyen. És gyakran kérnek kölcsön is, amit soha nem adnak vissza.

A jelent mindig megteremtette és még teremti, de nem tudja tervezni a jövőt és annak érdekében meghozni a döntéseket.

Elvárható, hogy minden megtakarításommal és hitelfelvétellel vegyek házat, ahova beköltözhetne?