Lehet hogy édesanyám nárcizmusban szenved?

Életem nagy részében nagyon jó kapcsolatom volt a szüleimmel. Egy éve fel sem tettem volna ezt a kérdést. Persze már akkor voltak uralkodó jelek: pl nem mertem letenni a telefont másfél óra után sem, ha nem volt különösebb dolgom, nehogy megsértődjön és tiszteletlennek nevezzen.

Aztán történt hogy az öcsém bukott egy tantárgyból és mivel én más országban élek már mint a szüleim, ezért felajánlottam, hogy jöjjön hozzám, hogy ne kelljen osztályt ismételnie (de hülye voltam). És itt kezdődtek a gondok.

Hétvégente volt nálam, és a legtöbb hétvégén kb az anyai és apai feladatokat is elláttam. De ha találkozni akartam barátokkal, akkor volt hogy elvárta édesanyám, hogy vigyem magammal a tinédzser öcsém, ha nem tettem meg, akkor megkaptam hogy nem szeretem az öcsém és hátat fordítok neki. Ennek következtében a barátnőmmel (aki mostmár a menyasszonyom), nem is mertünk hétvégén kettesben csinálni programot. Persze ez nem tetszett a barátnőmnek, ezért elkezdett biztatni, hogy álljak ki magamért.

Megtettem, ennek meg az lett a következménye, hogy azóta megkaptam, hogy hálátlan vagyok, hogy hátat fordítottam a családnak, hogy mennyire önző vagyok, hogy határokat merek szabni a szüleimnek. A legdurvább esetben azt is megkaptam, hogy árvaházba kellett volna tegyen gyerekként, ha tudja ennyire hátba szúrom őket. Ezt mondjuk már azután mondta, hogy egy éves kínlódás és veszekedések után kijelentettem, hogy nem tudom ezt tovább csinálni, jövő tanévtől vigyék haza az öcsémet.

Jelenleg azt érzem én vagyok a család fekete báránya, csak azért mert végre kiállok magamért és a menyasszonyomért. És mikor édesanyám szemére vetettem, hogy nagyban neki is köszönhető, a folyamatos veszekedéseknek, hogy ezt a döntést hoztam, akkor is csak engem okol és én vagyok a rossz.

Mostmár többnyire megkeményedtem, állom a sarat, attól függetlenül természetesen fáj az egész szituáció.

És azért tettem fel ezt a kérdést, mert ha valóban nárcizmusra hajlamos édesanyám, akkor az alapján amit a neten olvastam, a legjobb megoldás a kontaktus minimalizálása. Viszont ezt csak akkor lépném meg, ha semmi más út nincs a kapcsolat megjavítására.

És van egy olyan tényező ami miatt viszont ki lehetne zárni a nárcizmust: az hogy anyum elmondása szerint mindezt azért csinálja, mert az öcsém lelkivilágát nézi, és azt szeretné hogy minél kevésbé sérüljön. Tehát elmondása szerint együttérzésből és anyai szeretetből csinál mindent. És tudtommal a nárcizmusra hajlamos embereknek nehezére esik az együttérzés.