Lehet hogy édesanyám nárcizmusban szenved?
Életem nagy részében nagyon jó kapcsolatom volt a szüleimmel. Egy éve fel sem tettem volna ezt a kérdést. Persze már akkor voltak uralkodó jelek: pl nem mertem letenni a telefont másfél óra után sem, ha nem volt különösebb dolgom, nehogy megsértődjön és tiszteletlennek nevezzen.
Aztán történt hogy az öcsém bukott egy tantárgyból és mivel én más országban élek már mint a szüleim, ezért felajánlottam, hogy jöjjön hozzám, hogy ne kelljen osztályt ismételnie (de hülye voltam). És itt kezdődtek a gondok.
Hétvégente volt nálam, és a legtöbb hétvégén kb az anyai és apai feladatokat is elláttam. De ha találkozni akartam barátokkal, akkor volt hogy elvárta édesanyám, hogy vigyem magammal a tinédzser öcsém, ha nem tettem meg, akkor megkaptam hogy nem szeretem az öcsém és hátat fordítok neki. Ennek következtében a barátnőmmel (aki mostmár a menyasszonyom), nem is mertünk hétvégén kettesben csinálni programot. Persze ez nem tetszett a barátnőmnek, ezért elkezdett biztatni, hogy álljak ki magamért.
Megtettem, ennek meg az lett a következménye, hogy azóta megkaptam, hogy hálátlan vagyok, hogy hátat fordítottam a családnak, hogy mennyire önző vagyok, hogy határokat merek szabni a szüleimnek. A legdurvább esetben azt is megkaptam, hogy árvaházba kellett volna tegyen gyerekként, ha tudja ennyire hátba szúrom őket. Ezt mondjuk már azután mondta, hogy egy éves kínlódás és veszekedések után kijelentettem, hogy nem tudom ezt tovább csinálni, jövő tanévtől vigyék haza az öcsémet.
Jelenleg azt érzem én vagyok a család fekete báránya, csak azért mert végre kiállok magamért és a menyasszonyomért. És mikor édesanyám szemére vetettem, hogy nagyban neki is köszönhető, a folyamatos veszekedéseknek, hogy ezt a döntést hoztam, akkor is csak engem okol és én vagyok a rossz.
Mostmár többnyire megkeményedtem, állom a sarat, attól függetlenül természetesen fáj az egész szituáció.
És azért tettem fel ezt a kérdést, mert ha valóban nárcizmusra hajlamos édesanyám, akkor az alapján amit a neten olvastam, a legjobb megoldás a kontaktus minimalizálása. Viszont ezt csak akkor lépném meg, ha semmi más út nincs a kapcsolat megjavítására.
És van egy olyan tényező ami miatt viszont ki lehetne zárni a nárcizmust: az hogy anyum elmondása szerint mindezt azért csinálja, mert az öcsém lelkivilágát nézi, és azt szeretné hogy minél kevésbé sérüljön. Tehát elmondása szerint együttérzésből és anyai szeretetből csinál mindent. És tudtommal a nárcizmusra hajlamos embereknek nehezére esik az együttérzés.
válasza:"mindezt azért csinálja, mert az öcsém lelkivilágát nézi, és azt szeretné hogy minél kevésbé sérüljön" - és a te lelkivilágodat nem nézik? Te talán nem ugyanúgy a gyerekük vagy?
Különben meg mi közöd neked ahhoz, hogy megbukott az öcséd? Ez az öcséd és a szüleitek sara. Ha anyád meg apád látták, hogy nem megy neki a matek, akkor időben lépniük kellett volna, tanárt keríteni, beszélgetni vele stb. Jó hogy nem már ezt is te oldd meg, meg te vidd el a balhét, amikor neked van ehhez a legkevésbé közöd.
"bármit mondok, kb én lennék a szemükben a önző" - hát legyél! Kit érdekel? Ők nem önzők talán? Anyád azt nézi, hogy ússza meg szülői kötelességeit és hogyan lőcsölje egyik gyerekére a másik nevelését. Ez mi ha nem önzés?
Állj ki magadért, mert ennek sosem lesz vége.
Mindent tapasztalatból írok, mert nekem 30 évesen 16 éves tesóm van, és az én anyám is elindult ebbe az irányba. Én határokat húztam. Eleinte volt sértődés, meg engem is leönzőztek, de idővel elfogadták és már nem b.sztatnak.
válasza: válasza:#22 Én is válaszolok erre, sajnos ez úgy van nálunk, hogy bár már felnőtt vagyok, de pici korom óta irányítottak, ez a normális nekem, hogy mindig a felnőttnek, idősebbnek van igaza, mert az többet látott a világból, mindegy milyen témában. Meg csak úgy. Szülő fölérendelt, gyerek tök mindegy hány éves alárendelt. Ha ezt szokod meg ez lesz a normális. Meg mondjuk oké lehet nemet mondani neki, vagy olyat csinálni, amit nem néz jó szemmel, igazából tényleg megtehetném. De mi lesz utána? Hallgathatom a szent beszédet, a szidást, a mindent. Amíg otthon laktam meg azt is megtehették volna bármikor, hogy kiraknak, aztán akkor hova megyek? Vagy apám egy erős férfi én egy pici nő vagyok, egy mozdulattal megölhet ha akar.
Úgyhogy nagyon nem egyszerű ez, remélem te azért nem érted mert normális szüleid vannak.
A szeretetmegvonás és az érzelmi zsarolás elég erős fegyverek tudnak lenni.
Teljesen egyet értek, hogy határokat kell húzni, és nem gondolom amúgy azt sem önzőségnek mostmár, hogy nem az öcsémet akarom nevelni, mert az ő dolguk lenne, és ez a tanév megmutatta, hogy suli ide vagy oda, a szüleim feladatát nem kell magamra vennem.
válasza: válasza:22, amúgy jogos, amit írsz, de pl. itt az én példám: gyerekként soha nem mondhattam nemet anyámnak, soha. Egész gyerekkoromban zsarolt, 10 éves kor alatt azzal, hogy nevelőintézetbe ad, ha nem tetszik az otthoni rendszer (nyilván egy pár éves gyerek ezt elhiszi), 10 éves korom után meg azt mondta, mehetek apámhoz (aki elhagyott minket és nem volt kíváncsi rám), vagy ahova akarok. Mit tehet egy általános iskolás, gimnazista lány gyerek, amikor folyamatosan ordítanak vele és fenyegetik, hogy kidobják? Amúgy olyan dolgokért, hogy fűnyírás közben kihagytam véletlen egy sávot.
Aztán felnőtt koromban, amikor már teljesen önálló voltam, saját keresettel, albérlettel, semmilyen formában nem függtem anyámtól, mégsem mertem neki soha semmiben nemet mondani. Inkább ment a vita, csipkelődések stb. de soha nem mertem kiállni magamért. És az a durva, hogy én teljesen elhittem magamról, hogy már pedig én fasza vagyok, bárkinek nemet mondok.
Aztán elmentem terápiára és rájöttem, hogy anyám a mai napig mérgezi az életemet, a mentális jólétemet a lehetetlen kéréseivel.
1,5 év terápia, fokozatosan megtanultam nemet mondani, megszokta.
De nem egyszerű. És sajnos a legtöbb ember soha nem jut el terápiára és ezek a dolgok sejt szinten az emberben élnek. Nem úgy van az, hogy mondj nemet, azt kész.
válasza:Magadnak köszönhetsz mindent és nem anyádéknak.
És semmiféle hálával nem tartozol senkinek, anyádnak meg főleg nem!
Az öcsédet meg pattintsd haza, még tini, az anyja mellett van a helye, nem ingyen bébiszitterkedned mellette.
Nem, senkit nem érdekel hogy anyád mit mond, ez a helyes.
Igen, anyád egy tipikus nárci személyiség sajnos.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!