Öngyilkossági kísérletre ez a válasz? Jogos, hogy rosszul esik?
Nem bántást, beszólást kérek, akik szerint a lelki eredetű gondok nem számítanak betegségnek, kérem, ne írjanak inkább!
Tavaly tettem meg (majdnem), a legjobb barátnőmnek köszönhetően maradtam életben. Nem beszéltem/beszéltünk róla senkinek, nem vagyok az a "hangosan szenvedő" típus, aki mindenkivel a lelki gondjait tárgyalná meg, közösségi platformokon tenne erre jelzéseket stb.
Változott azóta az életem, ma már hálás vagyok azért, hogy itt vagyok, élhetek. Ennek ellenére úgy éreztem, édesanyámnak elmondhatom ezt, jónak mondanám a kapcsolatunkat... Viszont a reakciója meglepett, sőt. Annyit reagált, mikor elmondtam, hogy hát ő erre inkább nem reagál semmit, mert nem akar megbántani. Kérdeztem, hogy mégis hogy érti ezt?
Mondta, hogy nem is érti, hogy juthat el egy ember az öngyilkosságig, nézzem meg a párját például, anno 2 hónap alatt elvált, a gyerekei az ország másik végébe költöztek az anyjukkal, elveszítette mindkét szülőjét és a háza is leégett. Mégsem lett öngyilkos, pedig ezek az igazi problémák.
Szerintem pedig mindenkinek a saját gondja a legnagyobb, főleg egy alapból depresszióra hajlamos embernél. Azóta nem tudom, hányadán is állunk, mennyire osszak meg vele bármit is. Nagyon rosszul esett.
válasza: válasza:"Szerintem pedig mindenkinek a saját gondja a legnagyobb, főleg egy alapból depresszióra hajlamos embernél."
. Pontosan. Édesanyád legnagyobb gondja éppen az, hogy megtudta, a gyereke meg akarta ölni magát.
Te meg azt várnád, hogy dobjon félre minden érzelmet, és legyen racionális.
válasza:Én is anyád oldalán állok. Azt állítod, jó a kapcsolatotok, de sem előtte nem szóltál neki, hogy bajod van, sem utána nem kérted a segítséget, hanem egy évvel később egy random időpontban csak úgy közölted vele, hogy amúgy ez történt.
Én jobban kiakadtam volna, mint ő.
Tudta előtte is a problémáimat.
Csak legyintett, hogy "ne foglalkozzak vele", "ne gondoljak erre", "majd megoldódik".
válasza:"Mégsem lett öngyilkos, pedig ezek az igazi problémák."
Ez gaslighting. A te problémáidat semmisnek magyarázza.
Ha lenne önreflexiója, rájöhetne, azért menekül ebbe a tagadásba, mert kényelmetlen lenne belegondolnia, ő mit tett vagy nem tett azért, hogy te egy öngyilkossági kísérletig juss.
válasza:Azok a problémák csak neked voltak annyira komolyak, hogy az öngyilkosság gondolata felmerült benned, ha olyan nagy lett volna szerintem anyukád nem azt mondta volna, hogy ne törődj vele hanem segített volna megoldani.
Tudom mindenkinek a saját gondja a legnagyobb de egy szülő nem gondolhat arra mindig hogy egy normális esetben egy könnyen orvosolható problémával áll elé a gyereke akkor arra kell gondolnia hogy a gyerek el akarja dobni az életét.
Mivel nem tudjuk milyen probléma volt nem tudhatjuk ki kívülállók, hogy anyukád hibázott vagy sem amikor kicsinyítette a problémádat.
válasza: válasza:Én azt nem értem, hogy miért kell azt elfogadni, hogy Te a problémáid megoldására az öngyilkosságot válaszd, közben meg miért kell anyád fölött pálcát törni, amiért ö elbagatellizálná a problémáidat.
Egyik sem egy egészséges megoldás, de itt mégis csak anyád a rossz.
válasza:Mindenkinek a SAJÁT problémája valós, és ezt nem szabad lekicsinyellni.
Akkor is, hogyha amúgy egy rhadt bagatell semmiség.
Én sem szóltam be sohasem a barátnőmnek, amikor a szerelme miatt sírt, meg ki volt borulva, hogy "bocs, bmeg, én meg hó végén nem tudok enni, mert semmi pénzem nem marad és a családom szerint meg is halhatok".
Segít neki? Hát nem. Helyette meghallgattam, próbáltam vigasztalni, mert NEKI ez nem semmiség.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!