A szülő minden gyerekét egyformán támogassa, vagy ne?

Az unokatestvérem elvált ( amiért én a pokolba tudnám küldeni) és egyedül maradt egy 5 éves gyerekkel. A válóper tartott 6 hónapig azalatt az exférj mindenféleképpen zaklatta, meg a gyereket is elrabolta tőle karácsonykor ( márciusban mondták ki a válást) és másfél hétig nem hozta vissza de azt mondta az anyjának hogy sose adja vissza. Az 5 éves gyerek kiharcolta az apjánal hogy menjen vissza az anyjához, addig sirt hogy szilveszterre visszaengedték. A szülei vagyis a nagynénémek penzileg nem támogatták hogy a válópert vigye véghez pedig lakáshitel.is volt a nevén. Júniusban eladtak akozis lakást akkor még rosszul lett és méhnyakrákot állapították meg. Ha anyu nem biztatja a húgát akkor a műtétre se adott volna pénzt. Most is havonta egy csomó pénzt elkolt orvossagra és ( betegszabin van) nincs pénze de nem kérne senkitől mert szégyel, a gyermeknek mindent megad meg a kutyának, macskaival és magától vonja meg falatot. Én annak nem örülök hogy anyu befogadta és november óta ott lakik nála az allataival és a gyerekkel. Most tán van valami lakás kilátásban amit családi ( vagyis anyu segít neki) segítséggel venne meg és havonta törlesztene. Most meg az idegesít engem hogy a gyerek 6 éves és be van iskolázva. A leendő lakás 10 km re lenne az iskolától és nem értem miért akarja anyu hogy csak oda járjon és ne vigye közelebb?? Igaz hogy kétszer egy héten anyu vinné haza a gyereket és neki közel volna de az nem sok, a többit megoldja anyuka mert home office van. Anyu nyugdíjas és ingyen busszal be tudna menni. A gyerek ék volna könnyebb ha nem kéne bérlet meg 6 órakor felkeljen mindennap.

A testvére ennek a nőnek fiú és bennt maradt a szülői házban. Immel ámmal fizeti a nővérét, azt se lehet tudni kifizette e a lakásból mert mindig 100 eurokst adott neki havonta és nem tudja visszakovetni. A főút meg szeretik meg ajnarozzak meg jövőre nősül és adnak az esküvőjére. A lánynal.anyu kellett biztassa hogy adjanak.a mutetjebe és arra se képesek hogy ők adták volna kölcsön hogy vegye meg lakást. Hanem.anyu adott és nekik kétszer annyi a jövedelem mint anyunak. Az elvalt lány szorul rá jellemző bban nem a fiú ezért őt kéne segíteni és gyermek is van. Van egy nagyobb zabigyereke is aki az apjahoz költözött válás után és az anyja utána is havonta fizet gyerektartást mert az exférje meg a nagyobbik gyerek apja összefogtak ellene. Míg az anyja nevelte a gyereket addig az apa sose fizetett gyerektartást. Minden héten elvitte a gyereket és betegen jött vissza és az anyja kellett fizesse az orvost, táborra se adott pénzt meg semmi. A zabigyerek apjának van 2 gyereke meg kutyája aztán ezt a nagylanyt kihasználjak hogy vigyázzon rájuk meg setaltassa a kutyát.

Gyerekként tapasztaltam ezt. Nekem nem kell annyi segítség,mindták, mert erős, ügyes, kitartó vagyok, megoldom a dolgaimat. Így én suli után tettem a dolgom. A tesóm nehezen tanult, mellette kellett lenni és a külön órákra se volt kapacitása, így neki az sem volt kötelező. Később kisebb sikereknél körbe kellett táncolnia mindenkinek, hogy motiváljuk, de ha én nyertem versenyt, akkor a "nem is vártunk tőled kevesebbet" szöveggel letudták.

A tesóm érzékeny volt, behisztizett, ha nem akarata szerint történt valami, vigyázni kellett rá. Én bírtam a szidalmakat, így velem őszinték voltak. Hurrá.

Az eredmény: a tesóm le se tojja őket, talált más ajnározó személyt, és maradtam én, akivel a szülők nem tudnak mit kezdeni. Túl önállóra sikeredtem és idővel idegen lettem, nem maradt idő megismerni engem felnövés közben. Én nulla kötődéssel, kötelességből maradok kapcsolatban velük, a tesómmal ez nulla kommunikáció.

Igen, észre kellett volna venni, hogy két gyerekük van.

Hát nem.

Nemcsak szülő-gyerek kapcsolatban, hanem a családban mindig azt segítjük, aki rászorul.

Nagyjából ahogy 4-es írta.