Gyászfolyamat... hogyan lehet túlélni?

Beszélj valakivel az érzéseidről.

Igaz én nem szülőt, hanem a magzatom veszítettem el. Sokáig majd 1 evig voltam hangulatember. Aztán egyszer kifakadtam és kisirtam magam valakinek. Elmondtam mindent... Utána sokkal jobb lett. Persze ez nem ugyan olyan, de a gyászfeldolgozás lényege az, hogy add ki magadból, valakinek mondj el mindent. Tedd le a terhet. Utána sokkal jobban lesz. Ha van tesód, akkor neki, vagy apukádnak, nagynéninek, legjobb baratnak, vagy ha nem akarod őket ezzel.... akkor egy pszihológusnak. Hidd el, nem eri meg cipelni azt a csomagot. Ha ezt elengeded könnyebb lesz úgy gondolni rá, hogy csak elutazott, bujocskázik, majd tali később... Stb.

Sajnos nem lehet megkerülni, "kispórolni" az életünkből a gyászt. Azt mondják, hogy le kell menni ahhoz először a gödör legmélyére, hogy aztán ép lélekkel ki is kerülj onnan.

Ennek minimum egy év az ideje...

Az én apukám is rákban halt meg, amikor 20 éves voltam. Nekem az első 3-4 hónap volt a legnehezebb, legkritikusabb. Aztán jött 2-3 nehéz év. Összesen, a halálától számítva 10 évnek kellett eltelnie, hogy tényleg magam mögött hagyjam a gyászt. Ez azt jelenti, hogy már nem fájón gondolok a hiányára, és nem szomorúsággal, vagy sírva. Elfogadtam, megdolgoztam, és már nem okoz fájdalmat. Ilyen értelemben 10 év után léptem csak tovább. Most már, ha eszembe jut, "csak" szeretettel gondolok rá, fájdalom és hiányérzet nélkül. Nekem ez 10 évembe került. A halála után 2-3 évvel már nem voltam "nagyon rosszul", de kb. 2-3 havonta nagyon rám tört a hiánya, és 2-3 havonta sírtam miatta.

Az nagyon sokat segítene, ha találnál egy embert a környezetedben, aki tényleg meghallgatna, ha beszélni akarsz az érzéseidről.

Ha olyan típus vagy, akkor írjál. Írd ki magadból, hogy mennyire hiányzik, vagy írj leveleket hozzá (nem baj, ha "nem kapja meg").

És a legfontosabb: a szeretet, amit tőle kaptál, az soha nem múlik el, ezt ne felejtsd el soha. Ő sem akarná, hogy miatta örökké szomorú legyél.

Idővel könnyebb lesz.

Most hogy vagy?

Szia. Először is részvétem.

Szerintem ha segítene, mindenképp fordulj szakemberhez. Gondolj arra, hogy édesanyukád többet biztos nem szenved, egy szebb új világban van, és hidd el, vigyázz rád.

Kitartást kívánok neked.