Az anyja tönkretette az életét, de ő mégis őt védi. Hogy tudnék így segíteni neki kijönni ebből a traumás kötődésből?

Látod, hogy nem tudsz, akkor milyen választ vársz?

El sem kellett volna venned valakit, akinek ilyen mentális gondjai vannak és nem is akar rajta változtatni.

Az én anyám se normális, meg is szakítottam vele a kapcsolatot, és nem is lennék olyannal, aki ilyen nemnormális, mint a feleséged.

Te is megszoksz vagy megszöksz.

Elképzelhető, hogy ebből előbb-utóbb az lesz, hogy összeveszel a feleség anyjával. Ezután a feleség anyja rátok fog szállni (vagy csak rád, vagy kettőtökre). Igyekszik majd mindenféle módon tönkretenni az életedet / életeteket. Ha van gyerek / hitel / közös vállalkozás, akkor ezen a ponton a válás sem igazán fog megoldást jelenteni, szóval örökre tűrni kell ezt a sz4rt.

Mindeközben pedig a feleséged nem fog mellédállni (vagy nem igazán, el-elbizonytalanodik majd időnként), és így igazán pocsékul fogod magad érezni.

Lehet hogy a feleségedet egy ártatlan áldozatnak gondolod (ez lehet hogy részben így is van, de amúgy meg egy felnőtt ember, aki lehetne kicsit önállóbb gondolkodású, lehetnének saját gondolatai, nem kéne ilyen elnyomott gyerek módon léteznie), akit még szeretsz is, de szerintem ezt nem lehet megjavítani, ez csak szép lassan egyre rosszabb lesz.

Meg igazából nem nagyon lehet tisztelni egy olyan nőt (vagy nemtől függetlenül embert), aki nem tud semmilyen szinten kiállni magáért (az anyja előtt például). Így pedig szeretni sem nagyon van miért.

Ha az anyós haldoklik, vagy legalább ezer km-re lakik (vagy elköltöztök tőle legalább ezer km-re), akkor talán adnék ennek egy esélyt. Ha nem fogtok messze lakni, és az anyós él még évtizedekig, akkor (hacsak nincs gyerek hitel meg ilyenek) akkor én menekülnék ebből a szituációból. A nyugodt élet egy felbecsülhetetlen érték.

Ne az anyjának adj ultimátumot, hanem a feleségednek. Menjen el pszichológushoz. Ha erre nem képes, akkor nincs miről beszélni. Feleséged lehet még sok, életed csak egy van. Eleve nem kellett volna így házasodni.

Én pont ebben a helyzetben voltam, a párom (aki ma már a férjem) kerek perec megmondta, hogy így nem látja a kapcsolat jövőjét. Sokáig jártam pszichológushoz, végül el tudtam engedni ezt a beteges ragaszkodást, korábban soha nem éreztem magam szabadnak, de most az vagyok, nem is engedném többé az anyámnak, hogy így viselkedjen velem.

De gondold csak el, ha gyereket vállalnátok, mi lenne. Borzalom, egy gyereknek lenne gyereke. Anyóssal együtt nevelhetnétek mindkettőt. Addig lépj valamit, amíg nem késő. Gyerekkel már az lesz.

Én nagyon sajnálom ezt a nőt! Neki fájdalmas hogy nem szereti az anyja ahogy kéne es ezt bárkinek nagyon nehez szinte lehetetlen megemészteni.

Megpróbál tenni amit tud. Hogy minden jó legyen.

1 es, de kegyetlenül adod a tanácsot, hogy hagyja ott a párja!

Nem tehet az a szerencsétlen arról, hogy ilyen helyzetben van es hogy nem tudja megoldani!

Szerintem ha te, kérdező, szereted ezt a nőt, akkor ne rúgj bele te is egyet, hanem mutasd meg neki, hogy milyen a szeretet es majd meg fogja érteni lehet előbb utóbb....

"Világéletében"

. Akkor most mit szeretnél? Minek vettél a nyakadba ekkora terhet? Az feleséged dolga ebből kimászni, de Te már így választottad őt, ha jól értem.