Mit csinálsz, ha hiányzik az Anyukád, aki már nincsen veled?

12 éves voltam mikor meghalt apukám, 17 mikor anyukám. Most 35 vagyok. Szerintem sosem lesz könnyebb.

Ha nagyon rossz akkor kibőgöm magam.

El kell engedni, tereld el a figyelmedet, különben nem lépsz túl rajta.

Tudd, hogy büszkék rád, szeretnek és veled maradnak minden pillanatban, segítenek ha egy apró vagy nagyobb lépést teszel az életben. Részüket, magadban mindig tovább viszed és élj úgy ahogy szeretnél, légy boldog és sosem rántson vissza a múlt.

Kedves kérdező! Őszinte részvétem hogy az édesanyád elhunyt és irigylem hogy az anyukád szeretett téged és te is őt, de számomra nagyon fura hogy egyes emberek szeretik az anyukáját.

Ezt azért mondom mert az én anyukám kiskoromban napi szinten lelkileg és fizikailag bántalmazott, emiatt egy olyan sebet hagyott a lelkemben hogy 28 éves létemre semmi önbizalmam nincs és gyakran vannak önértékelési gondjaim, emiatt sok munkahelyről rúgtak ki mert egyszerűen nem tudtam beilleszkedni sehova, mert egyszerűen nem merek megbízni az emberekben.

Emlékszem hogy kiskoromban mikor rossz jegyet hoztam haza, emiatt az “édesanyám” rendszeresen zárt ki a lakásból pizsamában még télen is. Emiatt másnap reggel több alkalommal megfáztam és 39 fokos lázaim lettek, de még így is beküldött az iskolába mert szerinte egy senkiházi vagyok és nem érdemlem meg hogy egy háziorvos megnézzem.

Miután az én édesanyám meghalt, semmi fájdalmat nem éreztem ami nagyon érdekes számomra. A macskám halála jobban megviselt engem mint az édesanyám halála.