Én vagyok ismét a hibás? Nem tudom, hogy ki történik..

Sziasztok!

Az utóbbi pár évben nem olyan a szüleimmel a kapcsolatom, mint volt.

Rengeteget veszekszünk leginkább anyával. Mindketten erős, makacs személyiség vagyunk.

-Önbizalomhiányos vagyok, elkezdtem edzeni, fogytam 40kgot, kalóriát számolok, heti szinten 4-5 edzés, kitűzött lépésszámcél, stb. Rengeteget veszekszünk emiatt is, de 3 év alatt eljutottunk ebben a témában egy viszonylag békés pontra.

Úgy érzem, hogy mentalitásbeli különbségek vannak és emiatt van ez a nagy ellentét.

Ezért is fura neki az, hogy edzek. Nagyon komolyan veszek mindent, míg Ő azt se bánta, amikor 40kg felesleg volt rajtam. Van egy kitűzött lépésszámcélom is, amit ha esik, ha fúj, megcsinálok. Szerinte ez beteges, merthogy én minek sétálok, miért nem pihenek.

-Lett munkahelyem, én váltani szeretnék majd a hónapokban. Szerinte jó ez nekem, ne váltsak. Ő azt se bánná, hogyha megrekednék ezen a szingen örökre (nevetséges fizetés, nem élvezem a munkát se, senkivel se tudok beszélgetni).

-Egyetemre szeretnék jelentkezni dietetika szakra. Ő ezt szintén hülyeségnek gondolja. Nem kell nekem egyetem, ezzel a dietetikával nem megyek majd semmire. Pedig, ha tudná, hogy mennyi pénz van egy dietetika + személyi edző kombóban..

Nyilván ettől függetlenül jelentkezni fogok, csak értitek, a mentális támogatás mindig elmarad.

Szóval valahogy azt érzem, hogy Ő megragadna egy szinten örökre, de én meg többet szeretnék. Nem befolyásol az, hogy Ő hogy gondolja ezeket a dolgokat, mert jelentkezni fogok egyetemre, dietetikus és személyedző leszek.

-Alvászavarom van gyerekkorom óta, amiről tudtak a szüleim, de nem kezeltették. (Emiatt haragszom is rájuk, mert már csecsemőkorom óta ez van, amit én azt hittem teljesen normális. Az utóbbi 2 évben jöttem rá, hogy rohadtul nem játék ez, csak hát mennyivel egyszerűbb lett volna, ha már akkor kezeltetve van ez.. Röviden: alvási apnoe, kimarad a légzésem alvás közben.)

2 éve ki akarom vizsgáltatni ezt, de hála az itthoni bürokráciának, ide-oda küldenek 0 előrehaladással.

Ezt meguntam és magán úton szeretném megoldani.

Szerinte ez is hülyeség, miért foglalkozok én ezzel, egy csomó pénzbe kerül stb stb.

Valahogy mindig a pénz a fő mozgató elem nála.. Az egészségem múlik ezen, de képes felhozni a pénzt, amikor nem is Ő fogja kifizetni, hanem én.

A telefonom gyorsan merül, így részletfizetésre szeretnék kihozni egy újat. Szerinte ez is felesleges, merthogy Ők sakkoznak a pénzel minden hónapban (nem vagyunk gazdagok, de szegények sem. Vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévők..) én meg ilyen könnyen veszem ezt. Ha neki rossz, legyen másnak is rossz érzésem van emiatt.

Az utóbbi másfél évben a mentális állapotom nagyon sokat romlott.

Sokat gondolkoztam az öngyilkosságon, de nem tartom jó ötletnek, mert ezzel azoknak is ártok, akiknek nem szeretnék.

Ezt itthon is észrevették, legalábbis azt, hogy sokkal rosszabb a kedvem az utóbbi időben. Tényleg nem szólok senkihez. Ehhez hozzátartozik az is, hogy introvertáltabb beállítottságú is vsgyok. Úgy állok jelenleg az élethez, hogy nincs minek örülni. Jó, nyilván, csomó dolog miatt hálás vagyok, de elég sok minden van bennem régebbről, amit nem tudtam lezárni. Minden embernek a saját problémái a legnehezebbek.

Az egyedüli pozitív dolog, amibe menekülni tudok, az az edzés.

Sokszor megkaptam már, hogy nem beszélgetek senkivel. Ez így van, de bármikor próbálok beszélgetni, abból 99%-ban veszekedés lesz a vége, így meg végképp elmegy a kedvem mindentől.

Min tudnék én változtatni? Miben tudnék javulni? Tudom, hogy én is elrontok dolgokat, de nem tudom, hogy miben tudnék változni, hogy minden jobb legyen.