Miért "kell" egy gyereknek hálásnak lennie a szüleinek?

nem hiszem, hogy kell, viszont én személyszerint fontosnak érzem elmondani a szüleimnek, hogy hálás vagyok nekik mindenért. és szerintem sokan így vannak vele.

én hálás vagyok azért, amiért ilyen csodás szülők neveltek fel, mert sajnos rengetegen megtudják keseríteni a gyerek életét, rengetegen lemondanak róluk stb. és szerencsés vagyok, hogy nekem jó gyerekkorom volt, jól neveltek fel.

Ha egy család nem diszfunkcionális, azaz mindenkinek helyén van az lrzelmi intelligenciája, működik a kölcsönös, oda-vissza feltétel nélküli szeretet, akkor a kérdés fel sem merül.

Eléggé mérgező dolog egy szülőtől, ha azt hangoztatja, hogy elvárja a gyerekétől a hálát, meg jönnek ezzel a "kinek a háza, kinek az asztala, kinek a kenyerét eszed" stb stb hatalmi melodráma süketeléssel.

Egyszer olvastam itt valami nagy hipokrita észosztását, hogy "ameddig az ő kenyerüket eszed..." aztán visszakérdeztem, hogy miért, pékek a szülei vagy mi van?

Egy normális családban nem kell senkinek hálálkodni, szeretni kell egymás és ilyen egyszerű.

Hát ha nincs miért, akkor nem kell. Azon kívül mivel épp az ilyen kategóriájú szülők is léteznek, ha épp az embernek szerencséje van kifogni normalis szülőket, akkor azért hálás vagyok, habár ennek alap dolognak kellene lennie. Éreztetni ugyan nem szoktam velük, inkább a szerencsémnek adnék hálát.

Én pl hálás lennék azért, ha szüleim normálisan segítettek volna a tanulásban. Főleg apám... A fizikai szükségleteim kielégítésén túl nem sok dologért lehetek hálás.

Nem "kell". Tehát ez nem kötelező dolog.

Azonban majd idővel rá fogsz jönni hogy miért vagy az és miért nem.

Apum lelépett kiskoromba. Miért legyek hálás ha sosem törődött velem? Anyum pedig nem mondhatnám hogy fizikai, lelki vagy bármilyen szükségleteim fedezte volna. Éppen nem haltam éhen mellette.. (nem beszélgetett velem sose, ha én akartam akkor sem, amíg pici voltam ott hagyott a kiságyban ordítani ő mondta a saját szájával, nagyobb koromban árvaházba akart tenni mert már megunta hogy mindig "láb alatt" vagyok neki, aztán közölte hogy engem nem is akart csak véletlen voltam, sokszor ha beteg voltam orvoshoz sem vitt csak ha már nagy volt a baj, aztán én voltam a hibás hogy nem figyeltem magamra 8 évesen és miattam ment el a pénze.. sorolhatnám még de most nem ez a lényeg)

Most van egy 5 hónapos lányom. Bármilyen nehéz vele de itt vagyok neki bármi lesz. Pedig baromi nehéznek érzem, főleg hogy nem tudom milyen az anyai szeretet. A lányomnak nem szeretném azt a sorsot amit nekem volt és igyekszem megtenni amit tehetek. Tehát, igazából én hálát nem adhatok anyumnak sok mindenért, de legalább megtanultam azt, hogyan NE viselkedjek az én lányommal. Ettől függetlenül én a lányomtól nem várok hálát. Csak szeretném ha egy egészséges, boldog, mosolygós gyerekkora és egy sikeres élete lenne. :)