Ha megbukok, apukám nagyon megver, hogy menjek így haza?

#6

nem akartam bőlére ereszteni, de annyi baromságot írtál, hogy muszály vagyok kicsit részletezni:

"..ilyen agresszív és elmaradott a gondolkodásod, és még büszke is vagy rá"

Büszke? Elmaradott? Nem tudom miből szűrted le, az, hogy nevelő célzattal kapjon pár pofont a gyerek teljesen természetes. Nem magyarázom túl miért, ha nem egyértelmű, kár oldalakat írnom miatta.

"Csak felhívnám rá a figyelmed, hogy ha valaki megveri a gyerekét és kiderül, akkor a gyermekjólétis azonnal felkeresi a családot, ha ezután sem változik semmi, terápiát rendel el, védelembe veszi a gyereket, ha ezután sem, akkor pedig elveszik a családtól. Ez a pofozkodásra, azaz a nem súlyos testi sértésre vonatkozik. Ha súlyos testi sértésről van szó (remélem, hogy nem, és csak a kérdező fogalmaz rosszul), az bűncselekmény, és elzárással büntethető."

Valóban, minden 5. pofon után ki kellene venni a gyereket a családjából, hagy nevelkedjen megértő és szerető közösségben valami szeretetotthonban. A súlyos testi sértésbe nem megyek bele, az teljesen más kategória. (bár amit hallani lehet at utóbb említett intézményekről, ott ezek mindennaposnak tűnnek)

"Szóval bíztass csak másokat a gyerekverésre, biztosan jogos, igazad van. Neked is ez volt a minta? "

Itt megint néztem egy nagyot, szerintem abban a 3-4 sorban nem kampányoltam a gyerekbántalmazás mellett, de itt már rájöttem, hogy túl sötét vagy ahhoz, hogy értelmezd ezt a pár mondatot.

"Mindezek mellett pedig, mint apa felháborít, hogy valaki kezet emel a saját gyerekére, mert veled ellentétben bennem van empátia."

Remélem nem a te páva fiad fog majd 10 év mulva kirabolni az utcán, hogy egy kis droggal vidítsa fel az apja mellett eltöltött unalmas éveit, vagy a 16 éves lányod akar majd a pasijával és közös gyerekükkel külföldre szökni a jobb élet reményében. Empátia? Talán téged vert apád vagy mi? Nekem az empátiám azt súgja, hogy a kérdezővel az ember hiába ülne le és magyarázná el, hogy magáért tanul, nem fogná fel. Engem apám kétszer pofozott fel rendesen életemben, örökre belém is ívódott, megtanultam a leckét (nem a tanulmányaim miatt), habár furán hangzik segített.

Ezen a fórumon mindenkinek az a válasza, hogy költözz el; ha már 16 vagy anyádék nem szólhatnak bele az életedbe, hívj rendőrt meg gyermekvédelmist stb stb.. Vannak extrém kategóriák, amikor valóban szükséges beleavatkozni a családba, de ha te ezt a kérdést ill. a kérdező gyanítható szituációját annak veszed, előre sajnálom a gyerekeidet.

#9

a bűnözőket nem verik? :DD valóban..

#11

Igen, elmaradott, ha kicsit is konyítanál a pszichológiához, nem gondolnád, hogy egy gyereket verni természetes. Ha ez nem lett volna egyértelmű számodra, leírtam, hogy már jó ideje a törvényeink szerint sem természetes, hanem veszélyt jelentesz a saját gyerekedre, ezért elvehetik tőled. Természetesen nem jó a gyereknek, ha otthonban él, de (általában nem is ez történik, hanem átmeneti szülőknél helyezik el őket) az olyan szülő sem sokkal különb, aki a bukásért megveri, nem pedig segíteni próbál, hogy felkészüljön a pótvizsgára. Nem vagyunk egyformák, te miből szűrtél le ilyen messzemenő következtetést, hogy ez a gyerek nem értené meg, hogy magáért tanul? Lehet, hogy csak nem megy neki a matek, magyarból meg 5-ös. Lehet, hogy hátrányos helyzetű. Lehet, hogy tanulászavaros. Ergo büszke, igen, mert vállalod a hozzászólásaidban, hogy előbb ütsz, mint gondolkozol.

"Kérdező: Apád teljes joggal fogja a testedbe verni, hogy ha ilyen hülye maradsz, akkor nem fogod vinni semmire." Szerinted ez mégis mi, ha nem kampányolás a gyermekbántalmazás mellett? Ráadásul írod mindezt úgy, hogy a kérdése nem egyetlen atyai pofonra utal... Jó lenne megérteni, hogy nem csak az a bántalmazás, ha eltöröd a karját, hanem az is, ha felpofozod! A súlyosságában van csupán különbség. Vágom, hogy anonimitás=extra bátorság, de kicsit gondolkodjál már, mielőtt írsz egy gyereknek, aki serítséget kér, mert kétségbe van esve! Amellet, hogy egyáltalán nem segítesz neki azzal, hogy "nahülyegyerekmegisérdemled", saját magad tanúskodsz a benned lévő empátia teljes hiányáról. Nem, nem vert apám, de az empátia nem is arról szól, hogy csak azt tudod átérezni, ami veled is ugyan úgy megtörtént.

Ettől a személyeskedő és teljesen alaptalan fröcsögéstől eltekintek, a kislányom köszöni szépen jól van, és valószínűleg nem tervez külföldre szökni amiatt, mert nem verem. Ezen már tényleg muszáJ felnevetnem. :D

Nem most kéne parázni, tanulni kellet volna. Eddig is tudtad, hogy állsz a tantárgyaidból. Vállald a felelősséget, és állj apád elé. 1-2 pofon valóban nem árt, én sem lennék büszke a gyerekemre, ha megbukna valamiből.

Az meg egyenesen baromság, hogy el kell menni feljelenteni a szülőt, mert néha kap 1-1 pofont. Ugyan már. Ez most komoly? Kap a gyerek egy pofont, jelentse fel a szülőjét? :D Meg lehet nézni, milyen gyerek az, akit pátyolgatnak otthon, és nem kapott még egy pofont sem. A saját szülőjével úgy beszél, mint más a kutyával sem... erről meg ennyit.

Az a baj, hogy a szülők nem gondolnak bel, hogy a gyerek bukása, végtére is a szülő hibája is. Mégis a gyereken csattan az ostor, hogy miért nem tanul. Egy szülő miért nem veszi észre egy éven keresztül, hogy a gyerek nem megfelelően teljesít? Miért nem figyel rá? Nem tudja rávenni a tanulásra? Akkor nem nevelte ezidáig rendesen. Miért nem? Nem tudja. Akkor minek vállal gyereket?

Hogyha ütni "kell" egy gyereket, akkor az szerintem a szülő szégyene inkább.

Az anyám 3 gyereket nevelt fel egyedül, abból kéttőnknek már meg van a diplomája, boldog családja, az öcsénk most érettségizik és tanul tovább. Egyszer sem volt rá szükség, hoyg megüssön minket, pedig sok marhaságot csináltunk és teljes gyerekkorunk volt. Mert az egész életük során nevelt minket és nem csak a kilengéseknél pofozott fel.

A nagyszüleim 9 gyereket neveltek fel verés nélkül. Mindegyikből csodálatos, érett, egészséges, sikeres felnőtt lett. Kellő szigor mellett nőttek fel (van olyan nagybátyám, aki velem egyidős, tehát nem lehet a "régi jó rendszerre fogni"), azonban sosem éreztem, hogy határon lenne már egy pofon nekik (pedig van olyan gyerekük, aki Svájcból szökött meg egy konzervatóriumból és jött Magyarországra, hogy a bátyja fogadja be, mert nem tetszett neki az iskola).

Ugyanakkor van egy munkatársam, aki egyedül neveli a két fiát (a volt párja börtönben van), akik 14 és 16 évesek. Egész életükben tett rájuk, csak amikor valami megbotránkoztatóra került sor, akkor akarta őket nevelni. A kissebbik fiát súlyos testisértés miatt akarják nevelőintézetbe küldeni, a nagyobbikat pedig elítélték drogfogyasztásért és okirathamisításért (iskolába persze már nem jár).