A szuleim nem engednek el allatmenhelyre onkenteskedni, mert szerintuk hulyeseg! Mit tegyek?

Bocs, de egy kérdés a realitás talajáról: a menhelyen megkérdezted már, hogy van-e korhatár az önkénteskedéshez, azaz mehetsz-e? mert én egyszer mintha azt olvastam volna, hogy csak 18 év felett lehet önkéntes valaki.

Ez ugyan egy másik menhely (kutyás) honlapja, de ez van írva:

"Mivel a menhelyen végzett tevékenység veszélyes lehet, ezért 18 év alatti személy a telepen csak szülői felügyelettel tartózkodhat és végezhet önkéntes tevékenységet!"

Figyelj...

Én kértem, kifejtetted. És ha igazán akarod, akkor képes vagy, TÉNYLEG képes vagy állni a sarat és tűrni azt, hogy mocskolnak a nemes cél érdekében a szüleid, mert mindennek ára van. Jól mondta előttem valaki: most megértheted, mit jelent bátornak lenni.

Ha jól veszem ki, a szüleid nem azért nem engednek, mert 15 éves vagy, hanem mert (bocsánat) tapló emberek, akik nem szeretnek segíteni senkin sem. Főleg nem "értéktelen állatokon." Nagyon örülök, hogy nem hasonlítasz rájuk. Ne hagyd, hogy beléd neveljék ezt az visszamaradott elvet, amit bennük elültettek.

Félsz édesapádtól...mi a legrosszabb, amit tehet? Megüt. Értem. Tudom, hogy rettegsz ettől, de ha a saját apád képes erre egy ilyenért, akkor bármilyen más, tényleg apró dologért is megteszi. Megérik neked az állatok ezt a kockázatot?

Tudom, más nevében könnyű beszélni, blabla, de én megtenném. Voltam már ilyen helyzetben, csak nem menhelyről volt szó.

Egyébként bejelentést tehetsz, ha bántalmaztak, elmúltál már 14, tehát kötelességük figyelembe venni a vallomásodat.

Meggyőzni nem tudod őket. Nem negatív akarok lenni, nem is vagyok, de ez tény. Ők már soha nem fogják másképp látni ezt a helyzetet. Mert nem szeretnek segíteni, nekik sem kell más segítsége, te se segíts máson, ők sem segítenek rajtad. - ez alapján élnek, vagy tévedek?

Egyetlen dolgot tehetsz: megmutatod, hogy nem olyan fából faragtak.

Ha számít ez neked, akkor rázd le magadról a rosszallást, a kegyetlen ellenkezést, gondolj mindazokra az örömökre, amiket a segítséged nyújtásával okozol majd nekik. Tudom, hogy ez nem kompenzálja, hogy otthon őrültek a szüleid, de fel kell lázadnod, ha igazán akarod ezt. Be kell bizonyítanod, hogy nem állíthatnak meg. Nem tántoríthatnak el a terveidtől.

Mert ezzel kezdődik, aztán később mindenbe bele szeretnének majd szólni. Sőt.

Bátor légy és ne vagány.

Más a vagányság és más a bátorság. Vagány az, aki gondolkodás nélkül megtesz valamilyen veszélyes dolgot. A bátor ember úgy megy neki a veszélynek, hogy tisztában van a kockázattal.

Tudnod kell, hogy mit akarsz. Mert ha feladod, sose fogod bebizonyítani nekik, hogy céltudatos vagy. Ha nem mersz szembeszállni velük, akkor mégis miben segíthetnénk? Meggyőzni (helyetted) nem tudjuk őket. Neked kell lépned, ha elég erősnek érzed magad erre a feladatra és a...vállalkozásra.

Ne hagyd, hogy megakadályozzanak abban, amit csinálni szeretnél, csak mert az nem egyezik az ő normáikkal.

Ha hagyod, akkor nem akarod igazán.

Ténylegesen megszokott veri?

Nekem az a tapasztalatom, hogy konfliktus után mindenki megengedőbb lesz. Nem az van, hogy újra és újra ugyanaz.

Lehet kezdetben eltűnhet él egy órára. Vagy ténylegesen elkezdhetnél könyvtárban tanulni és lecsípsz abból. Ha ilyen az otthoni légkör akkor eleve jó dolog a könyvtár, egyetemisták is sokan tanulnak ott.