Ebben az esetben kinek lenne joga a szobához? A nővéremnek kellene adnom? Mit tegyek? 16/L

Eddig egy viszonylag kicsi szobában laktam. De volt feljebb egy nagyobb is, csak az eddig félig-meddig padlás volt, ilyen kacatosnak volt használva.

Nekem abból lett elegem, hogy a szobám a szüleim szobája mellett van, hallják hogyha tv-zek, üveges az ajtó, szóval látják ha még ég a lámpa. Zavarja őket, szóval este 10 után se tv, se olvasás, se semmi.

Az említett szoba meg feljebb van egy emelettel, nem zavarom őket. Ezért egyeztünk meg a szüleimmel abban, hogy ha megcsinálom magamnak a szobát, akkor odaköltözhetek. Egyedül a padlócserét fizették, minden más az én dolgom volt. Én festettem, magamnak vettem pár új bútort (a régieket átvittem az újba, de ez nagyobb, szóval kellett még néhány) és én is szereltem össze őket. Mindent saját pénzből fizettem.

Három napja költözött haza a nővérem, aki zseniális módon kibukott az egyetemről, mert elbulizta az idejét. Eddig (a szüleim által fizetett) albérletben lakott közel az egyetemhez. Eddig ment a vita arról, hogy mi legyen, most itthon lakik addig, ameddig ki nem találja, hogy mi lesz.

Az ő szobája régebbi, nem olyan nagy, mint az én új szobám, kicsit gyerekesnek tartja, szóval nem tetszik neki. Most ott lakik, de már szemet vetett az én új szobámra. Mindent megtesz, hogy kikergessen onnan. Ma bement és elkezdte kipakolnia a cuccaimat. Idegesít, piszkál, “érvel”, hogy miért adjam neki. A szüleim meg nem akarnak beleszólni, mert ez a mi gondunk és oldjuk meg.

Most kinek van igaza? Én dolgoztam vele, pénzt adtam ki, legyen mégis az övé? Nem tudom, meddig lesz még itt. Én még két évig biztos, nem akarok visszaköltözni a másik szobába azért, mert ő kibukott az egyetemről és most kitalálta, hogy az enyém kell neki. Mit tegyek? Hogyan érjem el, hogy békén hagyjon?