Az egyedüliként vagy a testvérekkel felnőtt gyerek tudja jobban lefoglalni magát, ha egyedül van, és nincs kivel játszania?

Egyedüliként vagy első szülöttként.

Én első szülött vagyok, mielőtt testvérem lett volna nyilván egyedül voltam kénytelen játszani, amikor lett tesóm én akkor is igényeltem, hogy néha egyedül játszhassak amit szeretnék, sokszor próbáltam lerázni a húgom.

A húgom sose tudott egyedül játszani. Sőt egyedül lenni se. 15-16 évesen is félt/rosszul érezte magát ha egyedül kellett otthon lennie, nem tudott/nem szeret egyedül aludni se (ezt úgy kell érteni, hogy ha a lakásban nincs senki rajta kívül, nem egy ágyban vagy szobábab vele...) Kisbaba korától egy szobában voltunk, megszokta hogy mindig van vele valaki.

Férjem egyke. Ő a világ végére is elmenne egyedül, nem igazán van szüksége társaságra ahhoz, hogy fél találja és jól érezze magát.

Egyke vagyok.

34 éves, nő.

Imádok egyedül lenni.

Társaságot hamar megunom. Vágyom rá, hogy egyedül lehessek. Olvasni, filmet nézni, futni szoktam.

Saját magam nagyon jól elszórakoztatom.

Megoldok mindent egyedül.

Megjavítottam az ágyunk ágytámláját, bekötöttem az elektromos hálózatba egy foglalatot.

A mountain-bike bicajomban tengelyt cseréltem, új váltókat feltettem, beállítottam. Mindent megcsinálok egyedül, sőt férfi munkát férfisegítség nélkül. Műszaki dolgokat is.

Kollégáim talpraesettnek, vezéregyéniségnek tartanak. Párom makacsnak, magabiztosnak, öntörvényűnek és kicsit elnyomó személyiségnek.

Mindig sikerült talpra állnom, bármilyen mélyen is voltam. Saját erőmből értem el mindent.

Egyke vagyok, szeretek egyedül lenni. Igazából egyáltalán nincs szükségem társaságra, elfoglalom magam, soha nem unatkozom. A barátomnak egy nővére és két idősebb féltestvére van, társfüggő.

N

Tulajdonképpen egyke voltam, van egy féltesóm, de soha nem éltem vele együtt. Introvertáltként általában jól megvoltam egyedül, néha azért rossz volt, hogy ha valami olyat akartam játszani, amihez több ember kell, akkor nem volt kivel. Hozzátenném, a környékünkön is nagyon kevés gyerek volt, az utcánkban szinte én voltam az egyedüli. Slusszpoén, hogy így is a nővérem játszott velem legtöbbször, ha nálunk volt hétvégén, de hát ugye az sem minden nap történt.

Esetemben az önállósággal nem veszek észre semmi összefüggést, mindig is kevésbé voltam önálló a koromhoz képest, mostanában kezdem utolérni magam ilyen téren.