Hogy viszonyuljak a testvéremhez?

Kapcsolatunk idáig szerintem jó volt, jól kijöttünk semmi gond nem volt.

Sajnos a tesómék több éve próbálkoznak de sajnos nem jön össze nekik a baba.

Azóta érzem a feszültséget amióta megtudtuk és megtudta, hogy nekünk babánk lesz. Nem mond semmi rosszat egyáltalán, de folyton sír és látom, hogy bántja a dolog.

Teljesen lelkére vette, hogy ő sose lehet anya. Ez nekem is rosszul esik nagyon! Minden nap beszélünk, próbálom a pozitívat mutatni és lelket önteni bele, hogy ne adja fel, járjon továbbra is kezelésre és hozza rendbe magát. (PCOS) Folyton kíváncsi mindenre, küldöm neki az UH-os képeket és arra is kíváncsi, hogy mit vettem meg kell mutatni minden egyes ruhadarabot. Persze megosztom vele. Édesanyánkkal is beszéltünk már erről, és mondta, hogy ne hagyjam ki, osszak meg vele mindent. Így is teszem, de annyira rosszul esik részemre, hogy minden egyes képnél elsírja magát, magába zuhan, lelkileg kivan de akkor is figyelemmel kísér és kíváncsi a babánkra.

Kérésére megegyeztünk, hogy ő lesz a keresztanya, nagyon várja már a babát és tudom, hogy a legjobb keresztszülő lesz a világon aki millió szeretettel fogja behavazni. De tényleg nagyon kellemetlen és rám is rám tör a bőgés amikor a hasamat simogatja, puszilja és közben bőg mint egy taknyos gyerek. Biztos, hogy hagyni fogom, hogy "gyakorolja" az anyaságot és valamennyire élvezze ki magát a babánkon. De mit tudnék én tenni? Biztatom, hogy kezeltesse magát és ne adja fel, de még mit tudnék neki segíteni?

Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy normális választ küldjetek.

Köszönöm