Van itt valaki aki úgy érzi, hogy a betegsége kihatással lett a személyiségére, és ettől lett visszahúzódóbb vagy befelé forduló?

Szia!

Nekem is van egy betegségem, ami amikor kiderült, én is visszahúzódóbb lettem, úgy éreztem kevesebbet érek, mint az egészséges társaim. Bár rajtam semmi nem látszott, és jelenleg sem látszik, mégis mikor körbenéztem úgy éreztem, hogy én selejt vagyok, és emberek közé sem kellene mennem. Szerencsére olyan gyógyszert kapok rá, amitől semmiben sem különbözök az egészséges társaimtól, és ez adott erőt arra, hogy átformáljam a gondolkodásom!

Te is, én is, és még sokan mások akiknek valami problémájuk van, semmiben sem mások, mint azok akiket nap, mint nap látunk az utcán. Gondolj csak bele: ki tudja, a másik embernek milyen problémája van, hiszen nincs a homlokára írva senkinek sem! Nem tudom, hogy az, hogy neked "egy kicsit látszik", az miben nyilvánul meg, de valószínű, hogy mások nem foglalkoznak olyan dolgokkal egy másik emberen, ami alig látszik.

Próbálj ugyanúgy viselkedni, mielőtt még kiderült volna ez az egész, és akik közel állnak hozzád, nem úgy fognak rád tekinteni, mint, hogy "szegény, de rossz neki.. megint szomorú", hanem, egy idő után el is felejtik, azaz nem is gondolnak arra, hogy neked betegséged van, nem az fog beugrani rólad nekik, hogy téged sajnálni kell. Hiszen nincs is miért! Mert ugyanolyan vagy, mint ők, ugyanúgy viselkedsz. Ráadásul, ilyen módon te is el fogod hinni, hogy semmivel sem vagy kevesebb, mint mások. :)

20/L

Az én helyzetemet nem mondanám betegségnek, de azért válaszolok a kérdésedre.

Koraszülött voltam, aminek következtében látássérült vagyok. Normál óvodába, normál iskolába jártam, a tanulással végig jól boldogultam, a többi gyerekkel viszont már nem. Óvodában takarni kellett az egyik szememet, csúfoltak is miatta. Suliban mindig elől ültem és még így nehezen, vagy egyáltalán nem láttam a táblát, így segítségre szorultam, volt hogy a tanárok azt a dolgozatot amit a többieknek a táblára írtak fel, nekem papíron adtak oda. Persze ez némelyek szemében kivételezésnek tűnt, kifogtak, piszkáltak. Elég erős erős szemüveget kell hordanom, aminek a lencséje vastagabb az átlagnál, emiatt is sokat csúfoltak. Az általános iskola nagyon rossz volt. Visszahúzódó, önbizalomhiányos lettem, így a gimnázium sem indult túl jól. Úgy érzem hogy a rengeteg bántás, megalázás egy életre meghatározta a személyiségem. Amihez már "csak" pluszban jön hozzá, hogy látássérültként hát nem egyszerű az élet.