A pszichiáterem állandóan azzal zaklat hogy találjak munkát, ez normális? Ráadásul a gyógyszerem csökkentését is ehhez köti. Mit lehetne tenni?

Én voltam pánikbeteg, de nem a munka hozott ki belőle. Nem tudom, mit várnak egyesek annyira a munkától. Legtöbb embernek szar munkahely jut, ahol csak senyvednek. Nekem sajnos nincs passziv jövedelmem, de ha lenne biztos nem keresnék melot.

Köszi nem kell az életemnek semmiféle keret, nem kell kényszerkapcsolat olyanokkal, akikkel amúgy sosemnállnék szóba, nem akarok napi 8 órán át fontoskodó zsarnok főnökkel, nácisztikus mártír kollégákkal összezárva lenni és három másik helyett robotolni. Gyűlölöm, ha felnőtt létemre bárki irányítani akar, méregetni, belepofázni az életembe. A pánikroham kerülget a gondolattól, hogy nyugdíjas koromig ilyen bölcsöde szintű zárkákban töltsem el a fél életem, még egy érdek kapcsolatot is szívesebben vállalnék.

Én nem vagyok sem pszichiáter, sem pszichológus, meg pánikbeteg sem szerencsére, de szerintem értem, hogy miért köt feltételhez, amit már előttem is írtak: nem a pénzkeresés a lényeg, hanem az, hogy csinálj valamit, elfoglald magad valamivel, amivel esetleg még hozzá is tehetsz az ország jobbátételéhez. Közelítsd meg úgy a kérdését, hogy mit csinálnál amúgy, ha nem lennél sem beteg, sem gyógyszerfüggő, sem hozzá nem járnál? Egész nap csak otthon ülnél?

Munkát találni tényleg nem egyszerű, viszont így tényleg örülj neki, hogy nem pénzhiány miatt kell dolgoznod, hanem a lelki jóléted, a lelki fejlődésed, a mentális egészséged visszanyerése és megőrzése miatt kell munkát keresned, így, szerintem egy nagyon szerencsés helyzetben vagy az emberek többségéhez képest!

Megkötötte, hogy mit ért munka alatt? Csak a teljes műszakot? Közelítsd meg a kérdést úgy, hogy mivel foglalkoznál szívesen, ami örömet okoz, hiszen a lelki egészségednek az is a feltétele, hogy szeresd a munkádat, nem csak az, hogy legyen munkád!

Amúgy meg tényleg kérhetsz másodvéleményt más pszichiátertől is, sőt, harmadot is, többet ér, mint az itteni "nép" okoskodása, ahogy én is mondom a magamét, pedig nekem csak jó szándékom van, de nem értek hozzá.

Régen tényleg volt olyan, hogy beírták még a szoc.-kom. idejében az ember személyi igazolványába, hogy közveszélyes munkakerülő, így az társadalmi megvetéssel is járt, aki nem dolgozott, ha a dokid az a korosztály, aki '90-ig már saját személyi igazolvánnyal rendelkezett, akkor tényleg lehet, hogy csak ez a saját értékrendje szerinti normalitást szeretné nálad is elérni.

Ettől függetlenül simán lehet az is, hogy tényleg jó szándékúan így szeretné elérni azt, hogy legyen bármiféle kerete az életednek, ne csak kifolyjon a kezeid közül, mert neked nem kell dolgoznod. A tétlenség sokszor a táptalaja számos mentális betegségnek, ahogy persze okozata is lehet egyeseknek, szóval nem tudhatjuk, kérj tanácsot más szakembertől is, ne csak itt!

Dolgozik, mint írta. A testvére cégéhez dolgozik be. Szerintem ezek a szakemberek irigyek (az előző pszichológusa is).

Súlyos szakmai hiba valamit erőltetni. A jó pszichoterápia nem megmondó-emberség, még tanácsot adni is óvatosan lehet (konkrét tanácsot). De ha valaki nem fogadja meg az adott tanácsot, nem lehet így szankcionálni.

Sajnos a szakemberek egy része is diktátor személyiség. Etikai bizottsági ügyet lehetne ebből csinálni. Nálunk nemigen tartják be sokszor az etikai alapelveket. Csak sajnos a betegek nem ismerik eléggé a jogaikat.

Pl. sok nőgyógyász is megalázza a betegeit. Elvileg ezt nem tehetnék meg. Az elmélet és a gyakorlat sokszor eltér.