Mi értelme lehet úgy az életnek ha senkid nincs. Se olyan rokon akivel közel álltok egymáshoz, se olyan barát vagy ismerős?

Nem tudom miért, de sajnos ide sokan csak kötekedni járnak :(

El sem tudom képzelni milyen lehet neked. De ha így kívülről kéne tanácsot adnom: Az egyedül lét miatt túl sokat van lehetőséged a gondolataidba méyedni, emiatt szorongsz egyre jobban. Próbálj eljárni minél többet vamilyen közösségbe, ami kapcsolódik az érdeklődési körődhöz, vagy társasággal együtt járó hobit keresni. Nem kell görcsösen az ismerkedési lehetőséget keresni, csak minél kevesebbet teljesen egyedül lenni. Néha az olyan apróság is segít kicsit, hogy elmész otthonról sétálni fél órát.

Ne félj szakember segítségét se kérni, ha úgy érzed. Könnyen elképzelhető az is, hogy elakadtál a gyászfolyamatban.

"3 éve meghalt autóbalesetben a férjem és a két kislányom. Nem a férjem volt a hibás. Én azonosítottam őket."

Ha látnak fentről, mit szólnak hozzá, hogy feleségük/anyjuk egy élhetetlen nőszemély lett, aki, miután otthon nem tud belerúgni senkibe a szobanövényén kívül, feljön egy ilyen oldalra, és a válaszolókba rugdos?

A görcsös gyűlöleted, amivel viseltetsz mások iránt, téged fog felemészteni, nem azokat, akikre – ok nélkül – haragszol.

Ez akkor is így van, ha most lepontozol, lefaszozol, illetve intellektusodat csillogtatva valami frappáns módon küldesz el a fenébe, mint a többi válaszolót. NEKEM semmi kárt nem okozol, csak magadnak. Viszont a világtól is azt kapod, amit mutatsz feléjük.

Majd, ha lenyugszol, ezen érdemes elgondolkodni.