Úgy érzem, hogy senkinek nem kellek/senkinek sem fogok kelleni, nagyon rossz. Mit csinálhatnék?

Én is katasztrófa vagyok, nyugi.

Vékonyszálú és kevés a hajam, nem áll sehogy.

Nagy malacorrom van, ami teljesen elrontja az arcom.

Gond van a fogzománcommal így amíg nem szedek össze egy kisebb vagyont, hogy megcsináltassam addig kissé sárgásak is a fogaim. Emellett rengeteg ételt/italt nem fogyaszthatok, nagyon meg kell válogatnom.

Folyton "jojózok", most még híztam is pluszban. Én is tele vagyok csíkokkal, ja és még a melleim is eléggé megereszkedtek (nő vagyok).

Csak a ruha és a smink tart össze. :)

Van egy kisebb beszédhibám és biszex vagyok.

Abba már nem mennék bele, hogy fogalmam sincs mi lesz velem munka téren, hogy fogok megélni.

Ezen felül nincsenek barátaim, de ez zavar legkevésbé. Sokszor nem is bírom elviselni az embereket, nem szeretek a semmiről beszélgetni, zavarnak a buta kérdéseik stb.

Nincs egy vasam se, szüleimmel lakom (apám alkoholista).

Tudom, hogy ez nem verseny, de szerintem ha én képes vagyok felkelni az ágyból sőt, nagyritkán még jól is érzem magam 1-2 óra erejéig akkor neked is menne.

Annyit lehet tenni, hogy amin tudsz azon szépen fokozatosan változtatsz. Amin nem lehet azt kompenzálod vagy teszel az egészre. Engem pl. sokan kedvelnek így is. Az más kérdés, hogy nem bírom őket elviselni ezért egyedül vagyok.