Miért pont akkor zárkózik el, mikor végre megnyílt?

Könnyen lehet, hogy a megnyílása miatt visszakozott. A trauma vagy az esetleges mentális betegsége (pl. depresszió) vezethet ahhoz, hogy pont azokkal nem tud mély kapcsolatot kialakítani, akikben megbízhat illetve akiknek megnyílt. Ez tudattalan dolog, szóval nem "kiszúrni" akar veled, és szó sincs arról, hogy ártottál volna neki.

Az én párom is hasonló típus. Amikor nagy nehezen, sok idő után megnyíltunk egymásnak, akkor lépett vissza a kapcsolattól. Mikor pedig elhatároztam, hogy megpróbálok túllépni rajta, akkor hirtelen ragaszkodni kezdett, és nem akart elengedni.

Ha abban az életszakaszban érte trauma, amikor kialakulnak a kapcsolati alapok, a bizalom, vagy a képesség arra, hogy kompromisszumokat, erőfeszítéseket tegyen valaki egy emberi viszonyban, akkor nagyon sok munka, mire képes lesz valaki ezen felülemelkedni (ha egyáltalán sikerül). Ehhez jó szakember kell és az érintettnek is akarnia kell.

Szerintem most ne erőltess a srácnál semmit, csak magadat hergelnéd. Tegye rendbe a dolgokat magában. Ha nem sikerül neki, akkor pedig örülj, hogy nem kellett elviselned több problémát.

Nagyon nehéz egy ilyen dolgot elmondani, és nagyon sok feszültséggel jár.

Lehet azt érezthe, neked elmondhatja, majd tudsz neki valami újat, segítőt mondani vagy csak az egypüttérzésedet kiváltani.

Szerintem valószínüleg olyat reagáltál, amitől nem érezte jobban magát, vagy csak rosszabbul lett, vagy csak megijedt a saját nyitottságán.

Traumatizált embereknek nagyon nagyon nehéz, és velük lenni is nehéz, legtöbbször szakember tud csak segíteni vagy egy nagyon kompetens barát de ez ritka, ha komolyabb, összetettem traumáról van szó.

5-ös vagyok.

8-asnak: nem szükséges, hogy hasonló dolgokon menjen keresztül a társ, és az sem, hogy pátyolgatós típus legyen. Meglehet, hogy a zárkózott emberből az ismerkedés során csak a különcség, a tapasztalatlanság látszik, és amúgy az ember nem ezekre a tulajdonságokra figyel elsősorban, hanem más dolgok miatt tartja vonzónak az illetőt. Intellektuális képességei, humora simán lehetnek az átlag fölött attól függetlenül, hogy traumatizált.

Ha később derülnek ki a komolyabb problémák, akkor is kitart mellette, hiszen a párja és szereti őt.

Az én párom kifejezetten idegesítőnek tartaná a pátyolgatást, és én sem gondolom, hogy ne lenne egyenrangú partner az, akinél pszichés labilitás áll fenn.

Viszont ha valaki úgy érzi, nincs benne elég erő, hogy ezt elviselje, akkor érdemes visszahúzódnia a kapcsolattól, hiszen a szerelem nem elég az ebből fakadó teher elviseléséhez. Amúgy is szükség van arra, hogy ilyen kapcsolat mellett másból is építkezzen az ember, különben kiégne, ha az egész életét arra tenné fel, hogy "meggyógyítsa". Ez álságos lenne. Mindenki elsősorban magáért felel. A labilis ember ne várjon megváltást a társától, de a társa se tetszelegjen a megmentő szerepében, mert az nem vezet sehová. Az objektív szakmai segítséget amúgy sem tudja nyújtani. A társ annyit tehet, hogy szorgalmazza - de nem erőlteti - az orvoshoz menést, a gyógyszerszedést.

egy sulyosan bántalmazott embernek, az egész személyiségén érzödnek dolgok, az olyanoknál értettem, hogy hasonló dolgokon szoktak átmenni, vagy nagyon érzékeny rá

ha lány a bántalmazott akkor pl, sokszor bántalmazó kapcsolatba megy bele, ha fiu a bántalmazott, akkor meg pátyolgatósba, ha nincsenek túl a dolgokon