Szerintetek mi a bajom?

Szívem, tini vagy, nem depressziós! A pszichológust meg lehet próbálni, legyen vele tapasztalatod, csak beszélgetni fog veled. Én 17 voltam, amikor jártam pár hónapig egyhez, rajtam nem tudott segíteni, mert nem velem volt a baj, de jó volt kibeszélni.

Amiket leírsz, annak meg megvannak a fiziológiás okai is, a tinikornak kötelező életkori sajátosságai vannak. Szerintem ebbe beleférsz.

Olvass utána, magadra fogsz ismerni, esetleg anyukádnak is mutasd meg, ha találtál róla érdekeset, csak, hogy ne aggódja agyon magát (ő nem volt tini? vagy elfelejtette, milyen annak lenni?).

Azt pedig jól jegyezd meg, SOHA, SENKINEK NEM VAGY FELESLEGES! És ezt komolyan mondom. Ez csak érzéki csalódás, abból adódik, hogy sem felnőtt nem vagy még, de már gyerek sem teljesen, a külvilág felől is ilyen kettős visszajelzéseket kapsz, hol ennek, hol annak kezelnek, de még te magad sem tudod, melyik is vagy igazán. Jó lenne felnőttnek lenni, még jobb gyereknek maradni, de az már .. hogyismondjam... ciki, ha anyu megölel pl.

Kitartás, nem lesz ez mindig így, úgy elmúlik, hogy észre sem veszed. :D