Beleszerettem a pszichológusomba. El kellene mondanom? De hogyan?

hasonló helyzetben még nem voltam, de tökugyanilyenben már igen. nemi zaklatás, majd identitásprobléma, erős érzelmi kötődés és függés a pszichológustól, szüzesség... annyi a különbség, hogy mivel más tüneteim is voltak, nálam ehhez borderline személyiségzavart diagnosztizáltak. több pszichológusnőmmel is volt ilyen, szóval van miről írnom. Egyik esetben nem mondtam el, csak húztam az időt, mert nem akartam elveszíteni, féltem, hogy lead a praxisából. Fél év után ő maga jött rá, - hosszú időbe telt - és nagyon nehéz is volt, mert azt láttam rajta, hogy egyre inkább gyanakszik, ez persze fájt nekem. Utána leadott, próbált kedves lenni, és nem kerülni, de a határokat ezután már sokkal erőteljesebben jelölte ki. Másik esetben elmondtam, kedvesen leadott, én meg sírtam mint a hülye, hogy nem kellett volna, de legalább nem volt fél év kínlódás. Harmadik esetben az elején észrevette, nem adott le, mert ő se volt komplett, én meg félreértettem és abban reménykedtem hogy viszonozza. Lényeg, mindig megszívtam, volt hogy kedves kapcsolatban maradva, szeretettel kimondva mindent, volt, hogy kellemetlen érzéssel. Paradox helyzetben vagy, mert egyrészt jó, ha tud róla, mint pszichológus, másrészt, jó, ha nem tud róla, mint nő. Azt tudom leírni tapasztalatból, hogy mire számíthatsz, talán így könnyebb döntened. Ha sokat vársz vele, de mégsem tudod titkolni, az fájóbb, mert addigra megerősödik benned az érzés, és belelovalod magad. Meg ha ő jön rá, mint a te kis titkodra, akkor némi haragot is érezhet, hogy miért nem mondtad el. Valószínűsítem, hogy ha kerek perec így kimondod, akkor kedvesen ugyan, de a következő szöveget kaphatod: sajnálom, tényleg, de egy pszichoterápiás kapcsolatnak ez nem használ, negatív irányba visz, ezért jobb lenne... Ha lerohanod megijed, az tutti, 1000 százalék, aztán elpasszol, mint egy pöttyös labdát - ezt ne, ne, ne csináld! Ha sokat sunnyogsz, azt se. Amit most tennék, hogy ugyanilyen finoman mint ahogy eddig tetted, fokozatosan tehetsz utalásokat, egyre többet mondasz direkt, ha nem hülye leesik neki. Azt nem javaslom, hogy nyomd el az egészet és ne szólj, mert ki fogod vele magad készíteni, és elhatalmasodik rajtad nagyon az érzés. Lassanként rá kéne vezetni. És a lényeg: nem is az, hogy elmond-e vagy sem, tapasztalataim szerint utólag visszanézve, nem ez volt a fő kérdés, mert utólag azért valahogy valamikor valamilyen formában mégis csak mindig kiderült. Hanem az a fő kérdés, mennyire vagy felkészülve arra, hogy esetleg lead téged?

írhatsz privit, ha van kedved!