Normális az, hogy mindig elsírom magam azután, hogy anyukám kiabál velem?

Én is mindig elsírom magam...igazából nem miatta,én mindenen el tudom sírni magam,illetve azon ha az bánt meg,akit szeretek.Igazából nálam abból fakad hogy rettentő érzékeny vagyok.pl. a Titanic-kal évek óta küzdök,rengetegszer láttam,mégis mindig sírás a vége...szóval engem könnyű megsíratni ilyen filmekkel is,meg a számomra fontos embereknek sem nagy erőfeszítés...Amúgy mért félsz anyukádtól?

az nem normalis, hogy felsz tole.

Elmondom neked őszintén, hogy anno én is hasonló cipőben jártam és az én Anyukám is agresszív volt és minden pitiáner dologért kiabált. 15-16 éves koromban is folyton ez volt, nem mellesleg az összes testvéremmel szemben is. Szüleim elváltak, testvéreim nem velünk éltek csak az öcsém. Másfél évvel ezelött, amikor betöltöttem a 18-at anyukám elköltözött otthonról az öcsémmel együtt (nem rosszindulatból, talált magának egy kicsit távolabb élő faszit). Egyedül maradtam otthon, persze nem hagyott teljesen magamra, mert telefonon mindig beszélünk. csak így másfél év után azért rájöttem, hogy anno semmi nem rosszindulatból volt és akármit gondoltam akkor róla és tartottam rossz anyának rájöttem hogy sokszor igaza volt és miatta lettem olyan - amilyen. Hidd el, hogy te is ráfogsz jönni pár év múlva ( bár nemtudom hány éves vagy) hogy nem azért viselkedik veled így anyukád, mert nem szeret...

Nálunk is ez megy, 16 vagyok, folyton kiakad mindenen, meg beleköt, akármit is csinálok, holott azt mondja, hogy ő nem szeret veszekedni... Nem, persze. Néha teljesen rendben lenne minden, jókedvűnek tűnik, amikor hazajön, aztán egyszer csak már megint van valami baja.-.-

Az, hogy sírsz, és félsz tőle, az normális. Én is ezt teszem. Amit anyud (meg az én anyum) csinál, az a nem normális.