Az anyasággal tényleg megszűnnek a barátnők?

Nem hiszem hogy minden esetben így van, de túlnyomóan eltudom képzelni. Azért egy újszülött nagy változásokat hoz az életben, hiába láza anyuka akkor sem lesz kötetlen és nehezebben "szabadul".

Én előtte sem találkoztam sokat a barátnőimmel, de ha mondjuk igen akkor azt is nehéz volt összehozni, pedig nem nagy távolságra éltünk. Amióta megszületett a pici. Konkrétan nulla kontakt, mivel el is költöztünk még messzebbre. Egyedül messengeren szoktunk néha beszélgetni havonta vagy épp fél évente...

Tehát amit írsz, az rám speciel igaz. De azért szeretném hinni hogy nem ez az általános.

Szerintem kapcsolata válogatja. Mikor még nem volt gyerekem, én pont hogy szívesen és gyakran (havi 1x) jártam a kolleganomhoz dumcsizni, babázni (előtte egy évet dolgoztunk együtt, fokozatosan mélyült a barátságunk, de legfőképp pont akkor bontakozott ki, mikor anyaságin volt évekig). Most hogy én vagyok anyaságin és ő meg már visszament dolgozni, nehezebb osszehoznunk találkozót, hiába élünk egy városban (neki tanulni kell a gyerekekkel, meg ugye gyakran betegek).

A további barátnőim messze laknak, velük főleg neten tartom a kapcsolatot, azt viszont rendszeresen, személyesen évente ma 2x találkozunk, de ez a gyermekem születése előtt is így volt.

Internetes fórumok alapján soha de soha ne ítélj. Senki sem azért jár fórumokra hogy csak úgy kiírja az örömeit.

Ha van 100 kismama, és közülük csak 20at hagytak ott a barátnői a gyerek miatt, akkor az a 20 nagyobb valószínűséggel érzi majd szükségét hogy tanácsot kérjen a neten, vagy elpanaszolja a szomorúságát.

A maradék 80 akiknél minden rendben van, azok elvannak, élik az életüket, nem fogják kijelenteni hogy "héé!! a barátnőim ma is nagyon kedvesek voltak velem úgy mint tegnap, és valszeg holnap is azok lesznek!!"

Nehéznek nehéz összehozni, nem lehetetlen. Nekem nincs gyerekem, én inkább azt vettem észre, hogy engem építenek le haverinák, miután anyukák lettek, mert egy üzenetre nincs idejük válaszolni. Akit én építettem le, annak az volt az oka, hogy konkrétan neki onnantól csak a gyerek volt a téma. Semmi másról nem lehetett vele beszélgetni, csak Petike ilyet szart, Petikének jön a foga, orrszívó porszívó, rohadtul nem érdekel és fájt, mikor felismertem, hogy a korábbi értelmes, széles látókörű barátnőmből ennyi maradt, bármilyen más témát dobtam fel, mindig Petikéről beszélgettünk a végén. Ha nem hozta el a gyereket is a találkozóra.

Nyilván tudom, hogy aki anyuka, annak ez is része az identitásának, és engem is érdekel, hogy mi van a gyerekükkel, mert fontos nekik, tehát nekem is, de másokkal valamiért nem alakult így, legutóbb a nővéremmel mentünk el vacsorázni, beszélgettünk arról is, hogy mi van a kislányával, mondta, hogy szőlőnek öltözik farsangon, de egyébként volt még szó politikáról, munkáról, a gyerekkorunkról, élményekről amiket szereztünk amióta nem találkoztunk (mert ő nem szűnt meg létezni attól, hogy anyuka lett), lelkiztünk is, szóval egy tartalmas este volt. Nekünk pláne nehéz összehozni, mert óvodás gyereke van és teljes állásban dolgozik, én meg műszakozok, és alig van szabad hétvégém, de megoldjuk mégis.

Azok a barátok elkoptak, akiknek nem volt gyerekük, és nem is tudtak mit kezdeni a gyerekekkel.

De lettek helyettük újak.