Mi lehet a baj,hogy ennyire nem megy a barátkozás?

5 évvel ezelőtt volt egy legjobb barátnőm akivel 7 évig voltunk barátnők sülve főve együtt voltunk. Aztán megromlott a viszonyunk,mert mindkettőnk élete nagyon megváltozott.

Viszont azóta egyszerűen nem találok barátokra. Nincs egy olyan ember akit elhívhatnék egy kávéra vagy sütire,beszélgethetünk kötetlenül,vagy iszogathatnánk.

Kedves vagyok,nyitott,próbálok én kezdeményezni. De hiába töröm magamat.

Megismerkedtem több új kutyással a környéken, akikkel amúgy tök jól el lehet beszélgetni. Na igen itt jön a bibi csak akkor, séta alatt.

Néhány héttel ezelőtt gondoltam csinálok egy csoportot és akikkel jóban vagyok beveszem a csoportba, és csoportos kutyás kirándulást szervezek a környéken. Mikor egyesével mindenkivel beszéltem,rákérdeztem lenne kedve csatlakozni mindenki de jó ötlet,de jó kezdeményezés, nagyon jó lenne. Mindenki pozitívan állt ehhez a dologhoz,ezért mertem belevágni.

Megcsináltam a csoportot és már az első kirándulás nem jött össze,mert 1 órával az időpont előtt mindenki lemondta egy fő jelezte,hogy nem biztos,hogy haza érnek,de a másik 3 mondta,hogy jó,majd lemondták.

Borzasztóan rosszul esett.

De úgy voltam vele előfordulhat. Eltelt 2 hét gondoltam újra szervezek egy kirándulást hátha.. SENKI nem írt a csoportban,még az sem hogy nem jönnek.

Borzasztó az egészben,hogy majdnem napi szinten találkozok ezekkel az emberekkel az utcán vagy parkban. Jó ötletnek tartották.

Akkor nem értem.

Ezek után ha össze futok velük,még is hogy vághatnék jó pofát?

Próbálok barátkozni,de egyszerűen nem megy és egyre inkább azt érzem,hogy sose lesznek barátaim.

Nem járok egyedül sehová ,csak a kutyáimmal a parkba,erdőbe próbálok nyitott lenni,de nem sikerül úgy tűnik.