Miért hazudozik a "legjobb barátom? Normális, hogy sokszor azt érzem, hogy bárcsak ne lenne a barátom, avagy azt, hogy bárcsak ne ismertem volna meg, mert csak fájdalmat okozott bennem?

#1 Nárcisztikus? Szerintem is az, állandoan saját magáról beszél, ha kiváncsi rám, akkor is mindig így kezdi: "mindig rólam beszélünk, most beszéljünk rólad", szerintem ez színtiszta udvariasság, ami valahol becsülendő, de nem, így tenné fel a kérdés, ha valóban érdekelne a szitu.

#2 Azért ilyen durván nem fogalmaznék, de megvannak a mentális problémái.

#3 Remélem nincs igazad, de ment a zöld kéz, gondolom jót akarsz, és tapasztalatból beszélsz, lehet itt reménykednem, valósznűleg igazad van, mindig én teszek dolgokat a kapcsolatunkért, mindig én kezdeményezek JÓ dolgokat, programokat, amiket ő nagyon élvez, de az én "szükségleteim", egy séta, vagy valami aligha vannak kielégítve.

Nyilván végletekbe írok, hogy "Normális, hogy sokszor azt érzem, hogy bárcsak ne lenne a barátom, avagy azt, hogy bárcsak ne ismertem volna meg, mert csak fájdalmat okozott bennem?" ez sem egy jó gondolat, de én már nem tudok benne bízni, volt mikor, behazudta nekem, hogy nem jó a messengere, közben rakta ki a képeket, hogy másokkal csavarog, én meg fontos üzenetet írtam neki, úgy kellett felhívni, hogy keressen.

Olyan is volt, hogy csináltam valamit, aztán emiatt parkolópályára tett, nem is ellene követtem el... Emberileg valahol elbukott nálam, sőt, más már rég ott hagyta volna, de én valamiért nagyon kötődök még hozzá.

Csinált olyat is ezzel kapcsolatban, ahol kiírt forumra, hogy dobja el a barátját vagy ne, és az nekem borzalmas este volt, bemásolta az összes választ redditről, és ahol szidták őt, azt is, és rám lett fordítva, hogy ez is miattam volt, közbe ő írta ki... Ez régi történet változott valamennyit szerintem, beismerte a hibáját.