Nincs / nem volt még csömörötök és legalább enyhe depressziótok a kapitalista versenygazdaságtól, az állandó nyomástól, ami a versenyszférában dolgozó emberre nehezedik?

Öhm... mire gondolsz?

Oké, megcisnálom amit meg kell, de aztán ennyi. Nem különösebben érzem a munkát életem nagy részének, amolyan "ezt is letudjuk aztán jön a lényegi rész".

Engem inkább a tehetetlenség zavar.

Simán meg tudnám oldani a világ problémáinak a 70%át, ha istennek születtem volna :)

Mert megoldhatóak, a szűklátókörűség, a butaság, a kapzsiság... amik miatt semmi nem halad olyan tempóban amiben kellene. Néha visszafelé.

Pedig kellene, meg kellene oldani a mai kor sok problémáját. Mert olyan korba értünk ahol ha minden megy a régiben, simán kipusztul az emberi faj nagy része.

Persze, nagy vonalakban elégedett vagyok.

Nem olyan régen még a nőknek sehol sem voltak jogaik, a rabszolgaság minden napos volt mindenhol.

Mindenhol háborúk, nem volt olyan év Európában amikor valaki ne háborúzott volna valakivel. Manapság EU van, ami szuper jó.

Népirtások teljesen természetesnek számítottak, csak azok akadtak ki rajta akiket éppen irtottak.

De régen eltartott 30 évig amíg lemészárolták a lakosság nagy részét egy vallási (melyik babonakörnek legyen nagyobb hatalma és / vagy több híve, a nem kívánt irtandó) háborúban, manapság ez nagyon gyorsan megy.

Ezért fejlődni is gyorsabban kellene.

A nyomást én nem érzem szerencsére. De azt látom hogy a cégeken van, egyre gyakoribbak a hibásan megtervezett termékek, a kapkodás hogy elsők legyenek a piacon.

6#

A megoldás szónál manapság helytállóbb a kármentés. A megoldással már elkéstünk. Fél évszázada talán lett volna még lehetőségünk másféle irányba menni, lépésről lépésre, fokozatosan nyesni vissza az úgynevezett életszínvonalból, környezetterhelésből.

Tök jó látni, hogy mások is hasonlóan gondolkoznak. Lenne kedvetek ilyen témákról beszélgetni közösségben?

Akinek van kedve, írjon privátot.