Mi lenne a reakciod ha egy gyerek ruházati boltban dolgoznál és egy törpe bemennek magának öltönyt és inget nézni ? Mit mondanal és nem tartanad viccesnek? Szerinted ha megmosolyogja vki az bunkóság ?

Én például örülnék, ha nagyobb öniróniám lenne, mert nekem is vannak jócskán hiányosságaim és tök jó lenne, ha egy humorral el tudnám ütni ezeknek az élét.

Úgy értem nem akarok komolytalan lenni, de ha mindent magamra vettem volna, vagy mindenen besértődök, akkor szerintem viccen kívül már nem élnék, mert a vonat elé vetettem volna magam..

16# Pont erről beszélek, ha mindent a szívemre vettem volna, amit mondtak nekem valaha bántásokat, sértéseket, szerintem már régesrég nem élnék.. Vagy beálltam volna remetének, teljesen izolálni magam. De jól tudjuk az sem megoldás, így nem lehet élni.. Tehát azzal se lennék előbbre..

Nem szabad túl komolyan venni magamat.. Legalábbis nem nagyon látok más utat. Akkor már inkább nevetek magamon, inkább elütöm valamivel az egészet, minthogy a vonat alá sétáljak..

16# Miért, szerinted akkor mit kéne mégis tenni? Ha kimutatod, hogy rosszul esik neked a bántás, akkor rákontráznak. Ha meg leállsz velük veszekedni, csak kiröhögnek, vagy leszarják..

Úgy kell tenni, mintha nem érintene meg legbelül, mert pont az a céljuk, hogy érzéseket csikarjanak ki belőled. Vagy mosolyogsz egyet és sarkon fordulsz. Én már nem tudom mikor sírtam utoljára.. Nagyon rég és egyre ritkábban.. A sírás nem megoldás, az élet szekere megy tovább, nekem még itt van dolgom, itt kell helytállnom.

#17: Vékony a határ a "rendben vagyok magammal és van öniróniám" meg a "megpróbálom úgy érezni, hogy nem érdekel és vicces, csak hogy ne kössem fel magam" közt, pedig a két dolog ég és föld.

Nekem például eszembe nem jutna beszólogatások miatt vonat alá sétálni, de annak sem érzem szükségét, hogy jó képet vágjak ahhoz, hogy tinédzser lányok vihorásznak fogyatékos embereken.