Az miért van hogy sokkal rosszabbak a mai rajzfilmek a régiek meg jobbak?

Tényleg olyanok a mostani rajzfilmek, rajfilm sorozatok, mintha le lennének egyszerűsítve, le lennének butítva, pláne a 2000-es évek elején megjelentekhez képest.

Szerintem az is benne lehet, hogy a készítőik azt helyezik előtérbe, hogy minél többet és többet tudjanak csinálni, amiből vélhetőleg szép profitot szednek össze, csak közben ez a minőség rovására megy. Mert már nem az a fontos, hogy igényes történet legyen, tanulsággal, megfelelő poénokkal és kidolgozottság is jellemezze a részeket, hanem, hogy lehessen kirakni valamit, amiből pénzt kapjanak vissza.

A mai napig nem tudom elhinni, hogy a Cartoon Network mit tett pl. a Tini Titánokkal. Az eredeti egyik valaha volt legnagyobb kedvencem, de ez a reboot... már a grafikája is mutatja, hogy célcsoportot váltottak, de a visszaesés a tartalmában van igazán jelen. Kár érte.

"Egy mostani sorozatukban a Jellystone-ban ha látnád mit műveltek a régi Hanna Barbera mesékkel."

Mondjuk a Hanna-Barbera rajzfilmek pont rossz példák, mert azokat már eredetileg is a rajzfilmek hanyatlásának példájaként emlegették. A H-B rajzfilmek fénykora, a 60-as, 70-es, 80-as évek volt a nyugati animáció sötét korszaka volt, amikor a rajzfilmek minimális költségvetésből készültek, az animáció helyett inkább az elnyűtt klisékre, szövegekre és hangokra helyezték a hangsúlyt, és ugyanazt az egy-két alapötletet hasznosították újra ezerszer (pl. hány meg hány borzasztó Scooby Doo klón volt).

Amerikában az animációs egyetemi kurzusokon például azt tanították, hogy a H-B rajzfilmek objektívan nézve rosszak, és a stúdiók is évtizedek óta próbálják őket átértelmezni és modernizálni, mert az eredetieket már nem tartják piacképesnek. A 90-es években a Space Ghost Coast to Coast, a 2000-es években a Harvey Birdman, Attorney at Law című felnőtt sorozatok már hagyományt csináltak belőle, hogy kiforgatták és kigúnyolták a régi Hanna-Barbera rajzfilmszereplőket, mert egy pár klasszikus sorozat kivételével (pl. Scooby Doo vagy a Mexikóban népszerű Turpi úrfi) az eredetikkel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, ezek a rajzfilmek már a kutyát sem érdekelték és a szakmabeliek szégyenként tekintettek rájuk. A Frédi-Bénit is többször próbálták újraindítani és néha gyerekesebbé, néha felnőttesebbé alakítani, mert az eredetire ma már szinte senki nem kíváncsi. Ezzel nem a Jellystone-t akarom felmagasztalni, csak azt szeretném jelezni, hogy az eredetiket sem kell piedesztálra helyezni, azok sem a minőségükről lettek híresek, hanem mert gondolkodás nélkül, igénytelen tömeggyártásban készítették őket.

Ma egy új változatát éljük az animáció sötét korának. Korábban a tévé és az egymással versengő kereskedelmi csatornák miatt készült egyre több rajzfilm, amikben a minőség és az alkotói szándék helyét a gyors, olcsó, profitorientált tömeggyártás vette át. Nem az volt a lényeg, hogy a rajzfilm jó legyen, hanem hogy lefoglalja a gyereket két reklám közt.

Ma a tévécsatornák hanyatlanak, a streaming platformok versengenek és a gyerekek figyelme százszor több médiatípus közt oszlik meg. A gyerekeknek készült akciórajzfilmekből is kevesebb van, inkább az idősebb közönséget veszik célpontba, mert ma már jelentősen megnőtt az animációt fogyasztó felnőtt réteg, akik már nem a hagyományos tévéműsort nézik. Így a tévére kerülő animált tartalmak leszűkültek (főleg itt Magyarországon, ahol eleve nagyon szegényes és korlátolt a televíziós tartalom és sok animációs sorozatot ki sem adnak). Évtizedek óta dominálnak az animék is, azaz a japán animációs tartalmak, elcsábítva a nyugati rajzfilmek nézőközönségét. És az utóbbi pár évben felerősödött a független animációkészítés is, a videóportálokon közzétett internetes sorozatok, amik sokkal szabadabb és felnőttesebb tartalmakkal dolgoznak. A hagyományos tévén sugárzott rajzfilmek ezekkel egyre nehezebben bírnak versenyre kelni. Ezért sem a tévén kell már keresni a rajzfilmeket.

Egyébként némelyik itteni válasz nagyon fura. Valaki amiatt panaszkodik, hogy

a modern rajzfilmekben túl sok a mondanivaló, bezzeg a régikben a szórakoztatás és a tömör cselekményvezetés volt a lényeg. Mások meg amiatt, hogy a mai rajzfilmekben nincs tartalom és mondanivaló, bezzeg a régiek nemcsak a szórakoztatásról szóltak. Szerintem meg kéne cserélni, hogy ki melyik rajzfilmet nézi, mert úgy fest, hogy egyesek teljesen ellentmondó dolgok miatt panaszkodnak.