Energiavámpír leszerelése?

Visszavonul... ideig-óráig.

Én az egyetlen módot abban látom, hogy minél ritkábban kell tartózkodni a környezetében. Ezzel ugyan nem "szereled le" de saját magadat kíméled.

"Na és ha családtagról van szó?"

Kiböjtölöd, amíg külön fogsz élni tőle. Akkor majd járhatsz hozzá ritkábban, mindenféle ürügyet bevetve.

Az én gyerekkoromban apám volt ilyen és mivel minden családtagnak meg volt a munkaköre az otthoni vállalkozásban, én igyekeztem az én dolgom még azelőtt elvégezni, mielőtt ő odaért.

Egy háztartásban éltek? Ha nem,akkor nyugodtan elzavarhatod. Ha igen, akkor viszont neked kell menned.

Amúgy nyilván neki az lenne a legjobb,ha megtanulna önállóan funkciobálni, és maga kialakítani a boldogságát. Ebben lehetne segíteni. Tüneti kezelés meg ha adsz neki valamit, amivel energiavámpírkodhat, és nem te vagy.

Nekem több energiavámpír ismerősöm is volt. Az egyik az egyetemen. Konkrétan hozzá se mertem szólni, mert féltem, hogy mikor fog megsértődni. Nála úgy lett vége hogy valamin ami nem is volt sértés halálosan megsértődött én meg elengedtem őt. Nem volt energiám már ehhez és meg is könnyebbültem hogy végre túl vagyok azon ami előrelátható volt. Utána ment a következő emberhez. Az egyik nagyon jó barátnőmet is betalálta valamivel utánam. Ő egy jámbor lány, lehetetlen felbosszantani, de ez a csaj kihozta a sodrából rendesen és elérte hogy kiabáljon vele.

Egyszer kórházban voltam és a műtétem után valamivel kaptam egy lelkileg sérült szobatársat. Mivel a harmadik ágy üres volt, nem kellett befektetni senkit, ezért egyedül én kaptam a csajból folyamatosan, aminek köszönhetően kb azután hogy alig ismertük egymást rögtön a legjobb barátnőjének gondolt. Az örökös sírásától és panaszkodásától kezdtem kimerülni ezért ha épp lerakta a telefont, alvást színleltem vagy úgy tettem mintha nem hallanám.

Egyszer kölcsönkért egy kést tőlem, de nem akartam adni, mert kórházban voltunk, tudjátok ott milyenek az evőeszköz elmosási lehetőségek és amúgyis, evőeszközt nem adok kölcsön.

Pár óra után elkezdett sírni de órákon át, sírt a lányának, sírt a telefonban, nem tudtam mi a baja de leszartam, örültem hogy békén hagy.

Délután jön be az anyukám és mondja hogy ez a csaj elmondta neki hogy nem adtam kölcsön a késemet és ez lelkileg fájt neki.

Én utána lebaxtam a csajt. Este a csaj sírva fakadt és órákon át beszélgetett velem arról hogy ő szereti az anyukámat és hogy a késes dolog fájt neki és emiatt sírt egész nap és hogy gyerekkorában elhagyta az anyja.

Ha nem engedtek volna a közeljövőben szerintem én új szobába kértem volna magam...