Csak én gyűlölöm, ha a konyhámon mással kell osztozni?

Nagyon szomorú ez. Persze, a nőkre jellemző ez jobban, ezért sem vettem ketté.

A férfiaknál a tökeletesség, megfelelési kényszer, maximalizmus az okozata valaminek. Illetve ezek társulnak sok esetben egy kis OCD kényszerességgel. Nekem is van ilyen kolléganőm. Borzalom. Persze, hogy nem értik, mert nincsenek a valóságban.

Mi normális emberek tudjuk, hogy ha a pohár alul marad, semmi nem fog történni. De az ő fejükben ez egyenlő a katasztrófával. Szörnyű lehet így élni.

Azért egy miniatűr panel konyhát, ahol 1 ember fér el, és az sem mindig kényelmesen, meg egy családi ház konyháját, főleg, ha van nyári konyha is, ami akkora, mint egy panelben egy egész szoba, ne vegyünk egy kalap alá. :-D

Én a szűk hely miatt nem szeretem, ha más is ott akarna lenni (nem akar), de nagyobb konyhában ilyenből sose volt probléma a családban. Nekem ilyen lakásra volt pénzem.

Nem viselem el én sem, mert másból nem áll a "főzés" olyankor, hogy mondom, mit hol talál.

Rhadt idegesítő amúgy. Nem azért, mert "uralni akarom a konyhámat", hanem mert szeretek haladni, nem pedig tötymörögni.

Amennyi időt elbsz az illető, mire mindent előszed, én már rég feltenném főni a levest pl.

Más: kicsi a konyhánk: egyemberes, amikor ketten vagyunk, csak kerülgetjük egymást (engem meg a gutaütés kb).