Miért van ennyi mentálisan beteg ember? Régen is így volt, vagy ez felerősödni látszik?

Itt a gyakorin is rengeteg az öngyilkosságot fontolgató kérdés. Sok a szorongó, depressziós ember és legtöbbet teljesen kilátástalannak látnak mindent, elmennek szakemberhez, de az sem segít. Nekem is van sok olyan ismerősöm, akik állandóan panaszkodnak, mindent negatívan látnak, pesszimisták vagy depressziósak, szoronganak, pánikrohamaik vannak. Ha tanácsot kérnek tőlem, azt nem fogadják meg, inkább ellenzik. Olyan, mintha szándékosan önostoroznák magukat és megrekednek a panaszkodás és mások hibáztatása szintjén. Nekem már elegem van az ilyenekkel való meddő vitából. Látom, hogy a vesztébe rohan, kétségbeesve kér tőlem tanácsot, segítek amiben tudok, erre nekem támad, hogy az nem úgy van, ahogy én gondolom. Megkaptam már, hogy nekem könnyű, biztos mindig minden sikerült az életben, nekem nincs semmi gondom, azért vagyok ilyen optimista. Sőt egyik ismerősöm azt mondta nekem, nem normális ez a hurráoptimista hozzáállás, hogy én mindig csak mosolygok. Hát nem tudom...

Nem akarlak titeket untatni az életemmel, de sok traumát átéltem, fiatalon veszítettem el apukámat, volt vetélésem, voltunk anyagi csődben stb. De én mindig bizakodtam, igen, azt néztem, hogy oldjam meg, hogy haladjak tovább, nem panaszkodtam, csak tettem a dolgom. Lassan már úgy érzem én vagyok a nem normális, mert a panaszkodás meg a mások fölötti ítélkezés lett az általános.

Nagyon kevés olyan embert látok aki nem ezt csinálja.

Ti hogy látjátok, mi a véleményetek erről?

Milyen tapasztalaitok vannak?

Úgy érzem, aki panaszkodik, az azért hárítja el a tanácsot, mert panaszkodnia szeretne, nem változtatni.