Irigyletek azokat, akik gazdagságba születtek?

#14 Jó, akkor elmagyarázom: én szegénységben, bántalmazásban és szeretetlenségben nőttem fel. Ha választhatnék, hogy a szegénységet cserélném le gazdagságra, vagy a bántalmazást és szeretetlenséget egy normális, szerető családra, akkor az utóbbit választanám.

Egyébként nekem is sikerült kitörnöm a szegénységből. A recept: rengeteg tanulás és munka, rengeteg befektetett idő.

"a boldogság és a szegénység kizárják egymást"

Akkor fogalmad sincs arról, mi a boldogság.

Kérdésre válaszul: egyáltalán nem. Akik gazdagságban nőnek fel, jó eséllyel nem tanulnak meg úgy értékelni dolgokat, mint akik nem. Aki szegényebben nő fel, megtanulhatja beérni kevesebbel, nem feltétlenül lesz nagyravágyó később sem, nem feltétlenül alakul ki benne az a - téves - szemlélet, hogy pénzzel bármit el lehet intézni (később rájön, hogy ez nem így van...). Feltételes a mód, mert a nevelésen is múlik; a szegény ember neveledhet olyanná is, mint a kérdező, jelesül, hogy görcsösen a pénzre koncentrál, abban látja saját megváltását, a siker egyetlen mérőfokát, és később, ha hozzájut, akkor lenézővé válik azokkal szemben, akik nem olyan tehetősek, mint ők.

Sosem felejtem el, amikor láttam az építési vállalkozót a luxusautója mellett, melegítőben állva, csípőre tett kézzel áradozni, amint a szerencsétlen munkásai építették a társasházát, hogy: "ezt mind én értem el önerőből". Gondoltam, igen, de belül meg ugyanolyan suttyó maradtál, mint voltál.

Szegénységben, kuporgatva élni tényleg nem lehet boldogan. Mikor nem tudsz jókat enni, utazgatni, nincs pénzed hobbikra, szórakozásra, rendes orvosi ellátásra stb, az szinte kizárja a boldogságot.

Viszont a középosztálytól kezdve már nem a pénz határozza meg, hogy boldog tudsz-e lenni. Van egy milliárdos exem és ő nem volt az, hiába volt meg mindene, nekem meg életemben nem volt még egyösszegben 2 millió forintom, mégis rohadtul boldog vagyok :D Arra, amire kell, mindig van pénzem, tudok utazgatni, sportolni, van autóm, egészséges vagyok, vannak barátaim, jól nézek ki stb, nincs okom boldogtalannak lenni.

Szóval nem irigylem azokat, akik gazdag családba születtek (mondjuk magam is felsőközépbe születtem, de nem kaptam lakást meg milliókat a szüleimtől…), mert egy középosztálybeli családban is lehetnek ugyanolyan boldogok - a szegény családba születetteket viszont nagyon sajnálom és megvetem az ilyen felelőtlen szülőket.

De kizárja egymást a szegénység és boldogság. Itt nem az idealizált szegénységről meg a régi időkről beszélek. A nagyszüleim nyilván "szegényen" nőttek fel, mert parasztházban éltek és földet műveltek meg állatokat tartottak. Csak ezzel az a gond,hogy próbálj meg manapság parasztházat venni, szerszámokkal és állatokkal...alsó hangon 10 milla,de lehet h százas nagyságrend inkább. A másik 2 nagyszülőm is "szegénységben",panelben élt..a sajátjukban,amit fillérekért vettek...manapság 70-80 milliót ér az ingatlanjuk mert nagy a lakas és felkapott környéken van.

Szóval az igazi szegénység ott kezdődik,hogy manapság sokaknak lehetősége sincs lakást venni és nem tudnak kitörni a penészes kis albérletükből,ami minden hónapban minden pénzt elvisz. Ezt pedig szükségtelen idealizálni,mert hazugság és így rohadtul nem lehet "boldognak" lenni, maximum ilyen beletörődős állandó gyomorgörcsös reménytelenségbe tudsz belenyugodni,de az távol áll a boldogságtól.