30as korosztály! Miben változott a testetek és a gondolkodásotok a 20as éveitekhez képest?

Pozitív: sokkal jobban odafigyeltem magamra, vékonyabb és sportosabb lettem, sokkal jobban tetszem most magamnak 33 évesen. Gondolkodásomban sokkal nyitottabb és pozitívabb lettem, mint a húszas éveim elején voltam.

Céljaimat folyamatosan valósítom meg.

Negatív: Már nem tudok vacsira enni kolbászos lecsót, az étkezésemet kénytelen voltam átreformálni, mert az esti vacsi nagyon nem tett jót a közérzetemnek, ezért az utolsó étkezésem legkésőbb délután 5-kor van. Van pl., hogy ha ebédre nagyon beeszem, akkor az volt a nap utolsó étkezése is. (Volt, hogy párommal elmentünk étterembe enni, kb fél 1-1 között ettünk és olyan szinten jóllaktam, hogy aznap már semmit se ettem, szó szerint.)

Én még csak pont 30 éves vagyok, testalkatra szerencsére még egyáltalán nem érzem a változást (sportolok azért, hogy minél több ideig így maradjon), az arcom nyilván nem olyan hamvas már, mint akkor volt, de egyébként még csak ébredés után látom, hogy már nem 20 éves minőségű, nap közben kirúgja magát. :D

Gondolkodásra ami feltűnt, hogy már sokkal árnyaltabban látok dolgokat, nem annyira feketén-fehéren, mint régen, ennél fogva toleránsabb is vagyok apróbb hiányosságokkal szemben.

Az önbizalmam is nagyobb lett atekintetben, hogy az élet racionális kérdéseit kompetensen meg tudom oldani (régen minden ügyintézéstől, meg az emberek reakciójától rettegtem, mostmár abszolút úgy érzem, helyem van a társadalomban).

Az emberek többségében viszont nagyot csalódtam, régen sokkal jobban hittem az emberi jóságban. Bár ez azért is lehet, mert talán a 30 éves korosztály a legönzőbb korosztály, ha ki lehet így jelenteni.

32 éves leszek októberben. Most érzem azt, hogy felnőttem! Nagyon későn érő típus vagyok. A húszas éveimben nagyon éretlenül, felelőtlenül gondolkodtam.

Ma már jobban a dolgok mögé nézek, nem csak felszínesen ítélet meg valamit vagy valamit.

Hiztam 10 kgot, kb ennyi a külső.

Belső változás annyi, hogy már tényleg nem érdekel mások véleménye, és le tudom zárni azokat a kapcsolatokat, legyen az rokoni, pár vagy baráti kapcsolat, amik csak vissza húznak.

Esetemben vegyes.

20 évesen még 20 éves voltam, de egy dohányzó, iszákos, 120 kilós medve alakú 20 éves. Ehhez képest most egy sportoló, absztinens, nem dohányzó, de 39 éves férfi vagyok.

Anno ha le kellett úszni 100m-t a seggemen vettem a levegőt, majd meg haltam. Most lazán leúszok 1000m-t, aztán felpattanok a bringára, és hazatekerek 10km-t, és fel sem veszem. A legviccesebb, amikor céges kosárlabda utána a 25 éves kollégáim szanaszét fekszenek a földön, én meg 39 évesen felpattanok és elmegyek ráhúzni eegy óra focit, ők meg nem hiszik el.

Cserébe térdszorítót hordok, fáj a derekam, és a vállam is.

A 20-as éveimet, hajnalig végigbuliztam, most 32 évesen örülök ha este 10-kor alszom.

Amúgy sokkal érettebb lettem, benőtt a fejem lágya. Amilyen zenéket a 20-as éveim alatt hallgattam, ma már nem tudnám. Szóval pozitív irányba változtam, úgy érzem.