Kinek milyen a fájdalomtűrő képessége? Mennyire szeretitek a fájdalmat?

Nálam az az eset áll fenn, hogy valamelyest szeretem a fájdalmat és jobban is bírom szerintem, mint az átlagember. Furcsa ezt elmagyarázni annak, aki nem ilyen beállítottságú. Ha fáj valamim, akkor nem feltétlen arra gondolok, hogy jajj de rossz, hogy fáj, mi lesz velem, nem bírom tovább, stb. Kellemes dolgot képzelek bele a fájdalomba, vagy elképzelem a fájdalmat hullám formájában, amint ide-oda ugrálnak, de ha megnyugszok, rákoncentrálok, akkor már szépen lágyan ringatóznak a hullámok. Vagy elképzelem magát az ideget, amint be van gyulladva, aztán azt is elképzelem mellé, hogy az az ideg megnyugszik, jól érzi magát. Meg ehhez hasonlókat szoktam képzelni. Pl. mikor fájt a fülem, akkor is bevált ez a technika, elmúlt teljesen a fülfájás reggelre. Pedig este tört rám főképp, és aki ismeri, az tudja, hogy mennyire tud fájni egy begyulladt fül. De valahol mégis élveztem, tűrtem és elmúlt. Vagy pl. a fogfájásnál. A fogfájástól nem sok rosszabb fájdalom létezik, de én mégis valamelyest élveztem, sőt olykor direkt rá is haraptam a rossz fogamra, hogy még jobban belenyilalljon a fájdalom, ezáltal még jobban szokjam az érzést. Aztán kihúzták a fogat és kész. Szóval nálam így működnek ezek a dolgok.