Mazochisták, ti miért szeretitek, ha fáj? Mi okoz benne örömet?

Sok fajtája van... nézzük a középkort. A papok is ostorozták magukat, hogy feláldozzák magukat Istennek. Ezzel mutatták ki iránta érzett szeretetüket.

Ha egy ember példáját nézzük akkor egyértelmű pszichés problémákkal küszködik az illető. Egyébként ha megkellene határozni, hogy miért is csinálják... ezt egy "normális" ember nem tudhatja.. mindenkinek más az indoka.

Nekem az tetszik mikor egy Szadista nő élvezettel ver,Szadiz engem,nagyon izgalmas,adrenalin növelő!

Izgalmasabb mint pl.egy Horror,vagy thriller!

Mivel a főhős mégiscsak én vagyok

Általában akkor vágyom a fájdalomra, mikor nagyon kivagyok. Gyakran vagyok unott, és olyan üresnek érzem magam.. aztán egyszer totál magam alá kerülök. Ilyenkor fetrengek, és elfog egy fura érzés, és nem tudok mit kezdeni magammal. Vágyni kezdek a fájdalomra, de általában csak karmolászom magam, hogy nesztelen legyen. Aztán ha sírni kezdek, azt is élvezem. Az egyszerre fizikai és lelki fájdalom is, mert "némán ordítok" , hangokat adok ki, de elfojtom, és fájnak ettől a hangszálaim. Azt élvezem, jobban leszek tőle.

A bűntudat is legalább ilyen erős vágyat okoz, de az ritkábban fordul elő. Igazából csak egyszer volt. Nem tudtam sírni sem, de fájt. És akkor fogtam az övemet, megcsapkodtam magam, és enyhült, jobban lettem.

Hogy miért szeretem, nem tudom pontosan. Akkor legalább érzek valamit, nem unatkozom. Ilyenkor gyakran eszembe jut egy idézet egy Three days grace dalból: "I rather feel pain than nothing at all"

A karmolászás meg nagyon nagyon tetszik amúgy, maga az érzés :D Amúgy szerintem nem vagyok teljesen normális, de valahogy nem bánom. Gondolom, ez is hozzátartozik a mazochistasághoz, hogy nem bánjuk, ha nem minden szuper az életben. De azért félreértés ne essék, szeretek boldog lenni :D