A magyarok többsége miért panaszkodik sokat?

Egy afrikai törzsben élő nem fog panaszkondi, hogy szegény, mert körülötte mindenki az, annál nem ismer jobbat.

Magyarországon viszont nyomják a médiában a nyugati életstílust, azt éreztetik veled, hogy kell neked egy nagyobb tévé, nagyobb autó, nagyobb ház, márkásabb ruhák, több utazás, és a többi; miközben a magyar valóság az, hogy rengeteg család van, akik hónapról hónapra élnek, és már annak is örülhetnek ha egyáltalán bármiféle kaja van az asztalon. A médiából meg az ömlik, hogy egy igazi lúzer vagy, ha nem mondjuk nem a legújabb iPhone-od van csak egy két évvel azelőtti.

Ha éltél a szocializmus posványában és nem hiányszakmában dolgozol, akkor minden okod megvan a panaszra. Persze, nyilván amig egészséges vagy, egészséges a családod, igazán nincs okod panaszra, de... több millió becsapott, kihasznált ember teker a mókuskerékben, ahonnan ha kiesik, nem is biztos, hogy visszamászik.

Szerintem 10ből 9 ember nem abból él, amit csinálni szeret, de a lehetőségek egyre szűkülnek, és ha nem egyik hónapról a másikra akar élni, akkor kidolgozza a belét is. A mai biztos egzisztenciával biró 50-60 éves emberek olyan lehetőségekkel indultak az életnek, ami a mai fiataloknak nem adatik meg: előre lépési lehetőségek, kedvezményes lakáshoz jutás, ingyen telek, stb. Nem csoda, ha már a fiatalok is panaszkodnak, a legtöbbjüknek a külföldi lehetőség is csak rabszolga munkára terjed ki.

Az USA-ban mindenki hepi, mindenre felvágnak.

Itt meg mindenki panaszkodik, mint valami tarnopoli pálinkaárus.

Az egyik társaság a pozitívumokat nagyítja fel, a másik a negatívumokat. Ha Bp-n jókat mondasz magadról: "Henceg,felvág,gyanús." Ha New Yorkban rinyálsz, loser vagy. Én mindkettőt utálom. (Amúgy aki látott New York-i szegénynegyedet /20 méterre a Fifth Avenue-tól/, az tudja, hogy a Hős utca ahhoz képest Monte Carlo...