Vajon mit gondolnak a legalább fél éve egyedülálló hölgyek, miért nem akad társuk?

te beteg vagy, mi a f.... ez az élet továbbvitele a legfontosabb szentszöveg?

hát nekem nem az a legfontosabb, hogy szaporodjak....

Ha az élet továbbvitele lenne a fontos, most pl. nem lenne laptop, amin írok, mert csak ettünk meg basztunk volna, nem fejlődtünk volna sehova.

De nem kell aggódnod, mert így is az emberek többsége akar gyereket, úgyhogy nem maradsz egyedül.

Azt nem írta, hogy gyere össze bárkivel, csak azért, hogy legyen, hanem azt, hogy keress. Vannak akik éveken keresztül keresnek, ami nem azt jelenti, hogy bárkivel leállnak, hanem csak annyit, hogy ismerkednek, beszélgetnek azokkal, akik szimpatikusak. Ha van ilyen:)))

De a kérdező részéről sem értem, hogy ő mit ért "keresés" alatt:))

Vagy hogy te mit értett "társ" alatt?

Párkapcsolat, futókapcsolat, vagy házasságon belüli társ?

Ezek mind külön kategóriák lennének, külön forummal, más-más kiindulással, szóval igazán nem árt konkrtetizálni ebben.

Nem pedig zavarosan írni, ha a kérdésben párkapcsolatra gondoltál, akkor ne vegyítsd össze rögtön a családalapítás fogalmával, a kettő nem úgyanaz.

Ha párkapcsolatról van szó, akkor tulajdonképpen csak az magányos, aki magányosnak érzi magát. Az van megindulva, hogy minél hamarabb kapcsolata legyen, még akkor is ha az nem komoly.

Valahogy én is érzem a kérdésen, hogy olyan mintha globálisan nagy ügyet csinálna abból, hogy valaki féléve egyedülálló. Minimum egy évtízed szolgál arra, hogy családot alapítsak, szóval köszönöm az aggódást:)!

"arra még nem mondanám, hogy párkapcsolati szempontból tartósan egyedül van."

Nem igazán értem:))

Legalábbis megintcsak az a rögeszme jött le belőle, hogy "jajj ne legyen egyedül".

Az egész kérdés személytelen, elhiszem, hogy bárki szeretné, hogy legyen valakije néha, de nem lehet bárkivel összeállni.

Szóval vagy megismerek valakit, akit komolyan tudok venni, vagy nem. És ha nem akkor miért kellene ezen gondolkodni?

Legalábbis mit érsz azzal, ha ezen agyalsz, miközben van egy oldala, ami a körülményektől függ:) A körülményeket meg nem fogod filozofálással megváltoztatni.

Én személy szerint nem érzem magányosnak magam a volt barátom nélkül, az utolsó két huzamosabb párkapcsolat próbálkozásomból azért léptem ki, mert untam, nem lelkesített annyira.

Szóval ha magányosnak is érezném magam, annak nem volna túl sok köze bármelyik volt barátomhoz.

Keresni kereshetek, de a találat nem tőlem függ:))