Tényleg csak a fejemben létezik? Én gondolom túl?

Fél éve új munkahelyre kényszerültem (a COVID nem tett jót az előzőnél, elég nagy leépítés volt). Viszont úgy érzem az új kollégák már az 1. Perctől nem igazán örültek nekem. Nyilván sokkal több tapasztalattal rendelkeznek, az elején kis segítség kellett a beilleszkedésnél, de próbáltam nyitott lenni, a munkámat is igyekszem úgy végezni, hogy ne legyen benne hiba. De folyton úgy érzem magam köztük, hogy nem igazán fogadtak be, sokszor van hogy sztoriznak, hogy volt régebben itt egy két kolléga és azok milyen bénák voltak, meg milyen hülyék voltak (ezeket pedig folyton úgy érzem, hogy igazából rám mondjak), meg ha beszélek sokszor osszenéz egy-kettő és mosolyognak (mintha hülyeséget beszélnék vagy nem tudom). Akinél ezt érzem már kérdeztem tőle, hogy van e valami baja velem, de a válasz mindig az, hogy dehogy. Ha épp valaki megdicsér, hogy valamit jól oldottam meg, akkor is úgy érzem, hogy valójában arra gondol h mekkora balfék vagyok. Vagy ha valaki azt mondja szeret velem dolgozni, szinten az ellenkezőjére gondolok.

Ért egy elég nagy lelki trauma pár éve, amit még mindig nem teljesen sikerült feldolgoznom és rettenet megingott a bizalmam az emberek felé. De ha ezt valakinek elmesélem, az mindig rávágja hogy hat ezt total túl gondolom és vetítem ezt ki. Létezik hogy így lenne?