A közvetlen emberi kapcsolatok kiüresedtek vagy csak én érzem így?

Jól esik olvasni most titeket. Ugyanezeket tapasztalom, és már kezdtem némileg egyedül érezni magam a problémával. Mintha az elmúlt 5-10 év valami iszonyatos szellemi és morális mélyrepülés lenne. Anno a 2000-es évek 2. felében, de még a 2010es évek 1. felében is rengeteg nyitott és értelmes ember volt. Csomó ismerettségem, barátságom, kalandom is született az internetről. Az emberek még többnyire jóindulatúan és érdeklődve, segítőkészen álltak egymáshoz, volt egyfajta egység. Manapság épp az ellenkezője úgy érzem, nyílt kötekedés és rosszindulat terjeng mindenhol, aki meg nem ilyen egyre inkább bezárkózik az egyre kisebbé váló buborékjába.

A másik pedig hogy akkora digitális zaj lett, értékválság, és stresszes, üres, rohanós és monoton agyzsibbasztó létezés (és direkt nem életet írok most) sokak számára, hogy tényleg mintha fel se fognák a kimondott vagy leírt mondatokat, mintha csak 1-1 szó jutna át nagy ködösen az elméjükbe, amire aztán reagálnak valami üres száraz tőmondatot. Jobb esetben valami frappáns és jól hangzó, de szintén halálosan üres és semmitmondó trendi marhaságot.

Az önzés meg tényleg a ráadás, hogy alig maradtak olyanok akik pusztán azért nyitnak mások felé, mert tényleg rájuk kíváncsiak, nem pedig valami eszközként tekintenek rá az aktuális céljuk eléréséhez.

Tényleg így a legdurvább megélni ezt az egészet, hogyha az ember tudja milyen volt régen a világ, és milyenné vált mostanra. Őszinte leszek, nem tudom van-e kiút. Sokan már ebbe nőnek bele. Mi régebbiek pedig akik a 2000-es években még nevettünk az Idiocracy filmen, egyre inkább azt láthatjuk hogy ez az irány valósul meg. Lassan tényleg ez lesz a vége, az irányra rákanyarodás már megtörtént, és a legtöbb ember nagyon is fogékony rá sajnos. Tisztelet a kivételnek.