Milyen lehet a halálközeli élmény?

Vagy ez.

Vagy pedig csodálatosan békés.

Utóbbi akkor, ha beindult a kábítószer termelés.

Ilyenkor lesz a halott arca békés.

Többször is, szr. Főleg a fulladás. De ha huzamosabb ideig tart, mondjuk havi, heti, napi 1 asztmás roham. Akkor megszokható. És iszonyat happy, hogy van új nap.

A baleset is kellemetlen. Vagy hogy centiken múlik az élet (zebrán, ködben, lámpa off, nem előnyös rejtő öltözetben, találkozni egy fehér vagy szürke kocsival… mikor senki sem lát semmit csak véletlenül grandot dobtál kézből. Vagy sikerült a 6 oldalún 7-est dobni. Mondjuk ezeknél inkább csak szimplán beszrsz. Esetenként szó szerint, sokktól/traumától függ.

2 igen de a kérdés a túlélőket érinti.

Az megint egy jó kérdés hogy a halál közeli élményekbe bele tartoznak e azok is, akiket sikerült újraéleszteni?

Mert ők nem voltak közel hozzá hanem le is pacsiztak vele.

Klinikai halálból nem volt nekem.

Viszont szakmunkástanuló koromban megvágott az áram (fent voltam az oszlopon és rákapcsolt a kollegám figyelmetlenségből, nem most volt, 60-as években), tényleg végigpörgött az életem.

"végigpörgött az életem"

Ez egy vészreakció, még nem a halálközeli élmény. Ez megesik egyszerű ijedségnél is.

Mindenkinek más.

Sok mindentől függ.

Nekem elég jó volt. Azért írom ezt, mert felesleges lenne megpróbálnom kifejezni akárhogy, hogy mennyire és milyen volt, mert ezt nem lehet megérteni, elképzelni sehonnan máshonnan, csak istenből.

Mérgezés miatt meghaltam, majd végigjártam az összes felettünk lévő dimenziót. A mennyországban kötöttem ki.

Végtelen egység, semmi más. Végtelen számú, végtelenül tökéletes tudat egyé olvadása, mennyország, nirvana, isten...

Végtelen szeretet, béke, harmónia, nyugalom, öröm, boldogság, szerelem, elégedettség....

Aztán visszacsatlakoztam a testemre, mert még nem complete a mission.