Szerintetek ezek azért történnek meg velem, mert fejlettebb egy picit a hatodik érzékem az átlagnál?
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e vagy sem, mert hát tudjuk, hogy itt sok olyan emberi megnyilvánulás is van, ami nem a legszebb fajta...
No de, úgy döntöttem mégiscsak írok, mert nagyon sok jó dolgot, véleményeket is olvastam már hasonló témákban itt, szóval remélem kicsit "hozzá értőbb" emberek fognak javarészt válaszolgatni nekem.
Már eleve a kérdésfeltevésem kacifántos, nem is szeretek így egy konkrét kérdést feltenni...
Inkább arra lennék kíváncsi, hogy ti mit gondoltok a hatodik érzékeről...ki mennyit tud róla, illetve hogy ezeket a történéseket, amik velem történnek lehet-e annak nevezni...
Sok év alatt elég sok ilyen összegyűlt már, ezért szelektálok, mert sajnos egyébként sem tudok röviden írni, szóval előre szólok, hogy sok lesz...
De lényeg, hogy kiskorom óta voltak különös élményeim, tapasztalásaim...úgy amblokk az egész családnak is, de én különösen fogékony voltam hasonlókra.
Most kicsit érintőlegesen belekeverném a földönkívüli életet ebbe a témába, mert ez is hozzá tartozik a körítéshez kicsit...
Szóval kb. óvodás-kisiskolás koromban történt velem egyszer, hogy éjjel felébredtem (mint általában) és alakokat láttam az ágyam előtt. Először azt hittem anyámék azok, de aztán ahogy tisztult a kép, láttam, hogy 4 alak van az ágy végében. 3 hátrébb, egy elől...és aki elöl van, nyújtja a kezét felém...
Aztán hirtelen ijedtségemben magamra húztam a takarót és csak vártam és féltem. Aztán mikor ismét kikukucskáltam, már nem láttam senkit. Szóltam nagyimnak, aki mellettem feküdt, hogy félek. A lényeg, hogy ettől a naptól kezdve én teéjesen meg voltam veszve az UFO-s dolgokért...:) Anyélnak csak erről tudtam mesélni, hogy engem meglátogattak meg ilyenek :) Persze anyáék azt hitték, hogy álmodtam...mint minden "normális" ember ezt is hinné. Ezért egy idő után erről nem is beszéltem senkinek. Voltak még érdekes dolgok, de azokat ráfogom arra, hogy tényleg álmodtam.
Nővérem sokáig szívta a vérem ezzel a homlokomra mutogatós témával :D Na de erről ennyit...konkrétan nem emiatt írtam
Inkább a hétköznapi nyelven ismert "szellemes" témák és megérzés témák azok amik nagyon jelen vannak az életemben.
Nagymamám 2011-ben halt meg. Tudni kell, hogy én egészen haláláig egy szobában, egy ágyban aludtam vele. Egy vasárnapi napon halt meg úgy, hogy egyedül én nem voltam otthon a családból. Viszont egész héten nagyon furcsa történések voltak így visszagondolva, amik szerintem tuti "előrejelzések" voltak...és így ezzel a szemmel nézve nagyon egyértelműek.
Délelőttös voltam és nagyon korán keltem. Reggel szárítottam a hajam és a szemem sarkából úgy láttam a tükörben, mintha valaki elment volna. Eléggé megijedtem,és annyira néztem néztem a tükröt és vártam, hogy mit láthattam, hogy hirtelen megjelent apám :D Erre majd szívinfarktot kaptam :D Merthogy tényleg felkelt mert ő is délelőttös volt. Na így végülis viccesen túltettem magam rajta. No de! Minden egyes nap éjszaka rosszat és furcsákat álmodtam. PL. egy fekete ló kerget engem...mert valami kabár volt rajtam és mikor levettem a kabátot akkor a ló is meghalt. A legfeltűnöbb álmom, amit anyámnak nem is mertem elmesélni az az bolt, hogy nagymamám barátnője a bérházból, akivel együtt nézegették a sorozatokat álmomban együtt jött vele be a lakásba kézenfogva és megálltak a folyosón. Nem szólt semmit a néni csak fogta mama kezét. A durva benne az, hogy néni már meghalt akkor vagy 2-3 éve.
Aztán másik álom, hogy az egyik nagynéném (aki sajnos öngyilkos lett) álmomban kopogtatott az ajtón...én ajtót nyitottam ő csak állt ott némán, de nem jött be.
Nagyim halála előtti nap valami érdekeset álmodtam, valami két dagadt nő volt, meg hogy kiugrottak az első emeletről..fogalmam sincs, de tudom, hogy nem volt jó.
Szóval aztán mikor kiderült, hogy nagyim meghalt sokáig ostoroztam magam, hogy miért nem voltam otthon, mert akkor legalább segíthettem volna rajta vagy hamarabb észreveszem vagy nemtudom. Tudjátok a szobánkban halt meg...állítólag szívrohamban. A kb. 10 éves húgom vette észre és szólt, hogy mama elesett. Nővéremék megpróbálták újraéleszteni de semmi.
Szóval aznap este nagyimmal álmodtam. Mintha eljött volna elbúcsúzni...én pedig bocsánatot kértem.
Inkább folytatom kommentben
válasza:Kedves Kérdező!
Nem olvastam másokat,hogy ne befolyásoljanak válaszomban,s így,talán ismételni fogok mások gondolatait.
Igen,van 6.érzék,a telepátia.Én magam is megéreztem édesanyám agonizálását,és halála előtt kb.50 perccel felhívtam őt Amerikából,és elbúcsúztunk.
Van a pszichénknek egy információs eszköze,mellyel megmagyarázhatatlan úton kommunikálunk elsősorban azokkal,akik közel állnak hozzánk.
Ugyanez a jelzőrendszer működik bennünk,amely,még nem észlelt betegségeket,körülöttünk forró eseményeket jeleznek.
A halottak,öntudatlan állapotban vannak,bennük,már nincs semmi kommunikációs képesség,viszont szellemiségük belénk épült,ha igazán közel voltak hozzánk.
Álmainkban-különösen,ébredés előtt-visszahozza pszichénk őket,ha valamiért asszociálunk rájuk.
A halottak,a világ legbékésebbjei,s tőlük nem kell félni!
Az "élő lelkek"azok,akik árthatnak,s azok néha a legjobb barátainknak tűnnek.Talán te is ilyen élő lélek vagy,s ha valaki veszélyezteti érdekeidet,pumaként támadsz.
válasza:Sziasztok! Köszönöm szépen mindenki válaszát...bár ez a "grafomán troll" szakszerű és következetes jellemzés kicsit meglepett :D Először...aztán csak nevettem rajta, na de mindegy.
Szóval pár félreértés tisztázása miatt:
Attól függetlenül, hogy "szerencsétlenebbnek" tartom magam az átlagnál, nem úgy kell elképzelni, hogy sírok miatta mindennap, hogy én milyen szerencsétlen vagyok. Teljesen tisztában vagyok azzal és elfogadtam, hogy ez van, nekem valamiért ez jut. Mert tényleg olyan dolgokat kapok, amik hol kisebb-hol nagyobb "szerencsétlenségek" és nem is igazán a teljes negatív értelmében, hanem inkább a szószerinti értelmében...hogy nincs szerencsém általában. Másik oldalról megközelítve egyes dolgokban pedig éppen, hogy "szerencsésebb"-nek tartom magam.
Ezt a sorszámos dolgot szintén nem amiatt írtam, mert én ezt szerencsétlenségnek tartom, hanem egy érdekes dolognak, hogy férjemmel mindig követtük egymást.
Hatodik érzék alatt ismét nem ezeket a dolgokat értettem, hanem pl. nagyim halála előtti rossz álmok. A megérzés itt az álomban vetült ki. Én azt gondolom a hatodik érzékről, amit írtam is, hogy szerintem egy velünk született "képesség" amit tudunk fejleszteni, ezáltal lehet erősebb és gyengébb. Többeknél is előfordul, hogy megálmodják mások halálát vagy megéreznek előre olyan dolgokat amit tényleg be is következnek. Nekik fejlettebb a hatodik érzékük. Nálam is sokszor van ilyen, éppen ezért nehéz visszagondolni bármelyikre. De pl. tegnap volt, hogy előtte éjjel sógornőm babájával és anyósommal álmodtam. Álmomban a 4 hónapos gyerek mikulás ruhában volt és anyósom fogta mindkét kezét és a gyerek sétált én meg el voltam ámulva hogy még csak 4 hónapos és megy. Erre másnap anyósom felhívott engem este, és előtte már másfél hete nem beszéltünk, de ő pont aznap felhívott és mondta h sógornőmék tegnap mentek a gyerekkel orvoshoz, mert beteg egy kicsit. De amúgy megdícsérték, hogy milyen ügyes, meg hogy tartja a fejét stb.
És akkor eszembe jutott, hogy pont velük álmodtam.
Ma pedig párom dobolt otthon (dobos valójában) én meg hülyéskedtem neki :) és mondtam hogy most kihagyta a latinos ritmust...és eszembe jutott egy dal, amit elkezdtem neki dúdolni és egész nap ez járt a fejemben. Aztán este 8kor átszaladtam nővéremékhez és mikor bementem hozzájuk pont ez a dal szólt :)
Szóval szerintem ezek ilyen hatodik érzék jellegű dolgok, csak nekem nagyon sokszor az álmokban vetül ki.
Az hogy félek a sötétben meg rossz álmok stb. Ezeket tényleg nem ide sorolom, tudom én hogy vannak ennek nagyon reális magyarázatai :) én nagyon könnyen tudok nézőpontot váltani és kívülről látni magam, szóval vannak gondolataim, hogy mi miért alakult ki és hogyan tudok ellen tenni.
Egyébként hiszek Istenben vagy legalábbis egy teremtő erőben, nekem inkább az egyházzal kapcsolatban vannak fenntartásaim, de ez egy másik téma. És abban is nagyon hiszek, hogy ő annyi terhet rak ránk, amennyit elbírunk és hogy eddig is az életemben tényleg mindig akkor segített meg, amikor igazán szükségem volt rá.
Egy szóval nem vagyunk azok a tipikus negatív emberek, vagy akik folyton mindenben a negatívat látják...én kifejezetten jókedvű és vicces nő vagyok, szeretek másokat nevettetni és örömöt okozni nekik, attól függetlenül, hogy mennyi rosszon vagyok már túl fiatal korom ellenére.
És! a legtöbbször ha szerencsétlenül! járunk...nevetünk rajta és azt mondjuk, hogy nem is mi lennénk! Mert néha már tényleg nem igaz, hogy mennyire...:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!