Lehetséges, hogy megszálltak engem?

Az, hogy káromkodni kezdtél, arra, hogy megváltoztál az is lehet a magyarázat, hogy nálad ez ilyen 'késői kamaszkor'.

A fáradékonyság is normális, ilyenkor mindenki fáradékonyabb (legalább is az én környezetemben mindenképp). Az, hogy nem akarsz tanulni lehet a fáradékonyság miatt is. Én is egyházi suliba járok, és én is van, hogy megszédülök misén. Reggeliztél előtte? Volt levegő a templomban rendesen? Nem lehet, hogy tudat alatt lázadni kezdtél, és ebbe a vallás elleni lázadás is bele tartozik?

Az meg, hogy suttogó férfi hangot hallottál lehetett azért is, mert már bele lovaltad magad ebbe a 'megszálltak' témába. Amúgy meg szerintem mindenkivel előfordult már, hogy azt képzelte, hogy szólnak hozzá.

Gondolom nem ilyen válaszra számítottál, de szerintem ezekre a dolgokra még bőven van logikus magyarázat..

Előző vagyok.

Akkor elég valószínű szerintem, hogy amiatt van ez. Velem is előfordult már, hogy valami trauma vagy akármi miatt nem akartam valahova menni, és az idegességtől hányingerem lett, vagy hánytam. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha ha pl. egy trauma miatt nem akarsz valamit (ez esetben a vallást), akkor simán produkálhatsz fizikai tüneteket is. Nem tudom, hogy neked mennyire fontos a vallás, de ha igen, akkor próbáld meg rendezni magadban vagy a lelki vezetőddel (ha van), vagy akár csak egy pappal/tiszteletessel a dolgokat. Ha úgy érzed, hogy nem vagy jelen pillanatban erre kész (nem tudom, hogy milyen trauma történt), akkor várj egy kicsit, adj időt magadnak, de ne stresszelj feleslegesen olyanokon, hogy megszálltak, mert tényleg be is képzelhetsz dolgokat.

Ha valami megszáll, arról te nem tudsz, mert nem vagy a testedben, tehát az az idő, amíg a tested megszállva van, számodra kiesik, mint egy ájulás. Nem tudom, mi történt veled, de remélem, sikerül túltenned magad rajta, vagy legalább jegelni a dolgokat magadban addig, amíg túl nem leszel az érettségin, mert ez így pont a legrosszabbkor jött ki nálad, sajnálom. :( Jó lenne, ha amikor szükségét érzed, ki tudnád adni magadból azt, ami bánt, akár azáltal, hogy beszélsz róla, vagy ha már nem akarod többször elmondani ugyanazoknak az embereknek, akkor írd le, nekem pl. az is segített. Mindemellett küzdj magadért, hogy újra olyan legyél, aki voltál, és aki szerettél lenni. Ez nem biztos, hogy 100%-ban sikerülni fog, de muszáj erre törekedned, mert ha hagyod az egészet folyni a maga medrében, akkor ennél sokkal rosszabb is lehet belőle, pl. depresszió. Ezeket saját tapasztalat alapján írtam.

Erőt és kitartást kívánok neked!