Ha egy szerelmes nőből anya lesz, akkor a többségnek onnantól fogva a gyerek lesz a legfontosabb az életben, és a férje/párja a második helyre kerül?

Miért kell egy 150 méter magas, vastag vasbeton kerítést húzni aközé, valaki anya/apa és nő/férfi.

Aközé se húzol, hogy vagy nő vagy, vagy feleség. Egyszerre vagy a kettő. A gyerek után nő, feleség ÉS anya IS vagy, EGYSZERRE.

Azért esik szét sok nő, és sok férfi is, mert ezt nem képes megélni. Mintha bűn lenne, ha pelenkázás közben kérdezné meg a férjét, hogy milyen napja volt. Vagy ha ölbe veszi a gyereket és ad egy csókot a párjának.

Az intimitás, összetartozás, a gyengédség, az egymásra figyelés miért ne történhetne a gyerek előtt? Nem szexeltek előtte, bakker.

24 órába akartok 5-10 szerepet bezsúfolni, elszeparálva. Nem fog menni.

#18 bocs, de ez nagyon fura ahogy ezt látod. nekem pl apámnál teljesen világos volt, hogy neki nem egy lényegi része a személyiségének az, hogy vannak gyerekei. tette a dolgát és mellesleg velünk is megtette ami szükséges volt, de ezt úgy is meglehet csinálni, hogy az ember nincs rácsavarodva a gyerekére.

amúgy nekem ez egy természetesebb szabadabb viszony is volt, mint anyámmal, aki meg valahogy úgy gondolt erre a kapcsolatra a gyerekeivel, mint ami így teljesen kitölti az életét, nekem ez nagyon sok volt. mellesleg az összes többi kapcsolata el is halt e közben. és miután mi eljöttünk azóta sem tud másokkal kialakítani kapcsolatokat.

ahogy én látom az teljesen ideális valami, hogy van két ember akik élik az életüket és közben világra segítenek egy harmadik lényt, akit elindítanak az önálló életbe. nekem pl sok ez, hogy valaki a gyerekén keresztül határozza meg önmagát és a társához való viszonyát is.

amúgy állatok esetében szerintem ez jobban lejön. ha valakinek van egy kutyája az nagyon extrém, hogy ő onnantól gazdi lesz. vannak sokan ilyenek is persze. de itt jól érezni, hogy ahhoz, hogy szeresse a kutyáját, hogy gondoskodjon róla, hogy élvezzen vele lenni stb. ahhoz nem szükséges, hogy valaki teljesen mint egy kutya gazdájaként gondoljon önmagára és a párjára. ez egy olyan helyre tolja a fókuszt ami sokaknak biztos, hogy kényelmetlen és nem szeretnének ilyet.

szerintem ez, hogy van aki úgy beszél erről a gyerekkérdésről, hogy nem csak magáról beszél, hogy ő apuvá és anyuvá változott át és ezen keresztül látja magát és a párját, hanem ezt úgy mondja el, hogy ez lenne a Normális, ami azt jelenti, hogy mindenki más is vagy így csinálja vagy nem normálisak, ez ultra gáz. szerintem ez el is veheti egy csomó ember kedvét a gyerekvállalástól, ha elhiszi, hogy ez így kell legyen, vagy különben abnormális.

#24 egyrészt szerintem meg kéne állnod a magad dolgánál és nem belefecsegni más életekbe.

Másrészt meg a szeretve érzés az nem ilyen, hogy mérni kell az ember párjához, mert ezek más viszonyok. Te tudsz ilyenről, hogy egy gyerek sérült attól, mert a szülők imádták egymást és közben szerettél a gyereket? De nem abban a relációban, hogy akkor ők a gyerek felől értelmezhetők, hogy kik?

Szerintem a kutyás példa tényleg megvilágító, mert nyilván az a személy a kutya gazdája és szereti a kutyát. De ez nem azt jelenti, hogy arra a kérdésre, hogy ki ő az a válasz, hogy a kutya gazdája. Ez finom különbség, de fontos különbség. Az anyám és az apám egy csomó minden, vannak céljaik az életüknek és témáik. És ebből én egy vagyok. De őket nem fedi le ez, hogy az én szüleim. Igaz, hogy az én szüleim, de nem ezzel definiálódnak. De ez az ahogy én látom. És igyekszek úgy gondolkodni erről, hogy nem éreztessem mással, hogy vele baj van, ha ő nem így látja. Csak itt az, hogy te ezzel indítottál, hogy ez a normális, ahogy ti csináljátok ez már egy harci helyzetet eredményez, mert nyilván akkor én abnormális vagyok.

Jaj, istenem... a szavak kiforgatása tökéletes megy. Szövegértésből hogy mentél át érettségin? Odaírtam, hogy a jó esetben nem szűnik meg társnak lenni a szülő. És nyilván, a két fajta szeretet más, és nagyjából ugyanolyan, de attól még attól vagyunk emberek, hogy tudunk tudatosan felelősséget vállalni vmiért. Aki nem akar, aki tudja, hogyha választani kellene, mert olyan helyzetbe kerül, akkor mindig a párja lesz a fontosabb a gyereke helyett...

Nem attól lesz a gyerek depis, hogy a szülei szeretik egymást. Hanem ha látja, hogy látványosan fontosabb az egyik, vagy akár mindkét szülőjének a másik szülő, vagy akár a pótapu/anyu kevésbé ideális esetben, mint ő. Volt pl. olyan az ismeretségi körömben, hogy konkrét pszichológusi segítséggel tudta vki feldolgozni azt, hogy pl. a szülők csak egymással voltak hajlandóak ölelkezni, simikézni, azzal a jeligével, hogy "hát nem vagyok bújós típus, de hát az én Józsikámmal más", és a gyereket meg eltolta magától, mert vele nem érzett ingerenciát ölelkezni. Vagy amikor az összes vitában egymás pártját fogják a szülők, még ha nem is értenek feltétlenül egymással egyet, a gyerekkel szemben, mert "hát egymás mellett ki kell állni, az az igaz kapcsolat".

"Volt pl. olyan az ismeretségi körömben, hogy konkrét pszichológusi segítséggel tudta vki feldolgozni azt, hogy pl. a szülők csak egymással voltak hajlandóak ölelkezni, " nézd, a pszichés betegek pszichológiai segítséget igényelnek általában.

"Vagy amikor az összes vitában egymás pártját fogják a szülők, még ha nem is értenek feltétlenül egymással egyet, a gyerekkel szemben, mert "hát egymás mellett ki kell állni, az az igaz kapcsolat"." - Ezt a jelenséget pont nem az említett indok szokta kiváltani, hanem a legvérmesebb anyatípusok adják elő, mondván, hogy a "gyereknevelésben következetesnek kell lenni", és akadnak ki halálosan, ha az apuka nem viselkedik szövetségesként anyuci kretén elveiben.

De mondok neked egy egyszerű valóságban is előfordulHATó példát: ha mondjuk a páromnak is, meg a gyerekemnek is vesére lenne szüksége, és én mindkettőjüknek alkalmas donor lennék, biztos, hogy a páromnak adnám. (ami nem jelenti azt, hogy nem mozgatnák meg minden követ azért, hogy a gyereknek is szerezzek egy másikat... de nekem az első számú hozzátartozóm egyértelműen a párom, ő az, akinek mindenképp túl kell élnie n.b akkor nekünk még lehet gyerekünk... de a gyereknek nem lesz új anyja)

#28 csak ha nem kell egyetérteni, akkor ne ezt a nyelvet használd, hogy minden más nem normális.

Amúgy abból is érezni mennyire abszurd ez a rangsorolásos világod, hogy mi lenne ha van öt gyereked és egy veséd, akkor is csinálsz egy sorrendet a gyerekek között ki az első és természetesen a párod az öt gyerek után jön?