Melyiket választanád: huszonévesen férjhez menni és gyerekeket szülni, vagy inkább sokat utazni, világot látni, tapasztalatokat szerezni, majd 35 felett megállapodni és családot alapítani?

Nem teljesen értem, a kettő miért zárná ki egymást. 24 évesen mentem férjhez, 27 évesen lettem (először) anya, a utazások és a világot látni dolog nem igazán csökkent. Volt persze a gyerekek születése utáni 1-1,5 évben egy kis szünet, de utána velük együtt is utaztunk mindenfelé, aztán amikor kicsit nagyobbak lettek és már a nagyszülőknél lehetett őket hagyni hosszabb időre is, akkor évi egyszer 1-1 hétre elutaztunk csak a férjemmel is kettesben. Szerintem ez nem egy vagy-vagy dolog, aki szeret utazni és világot látni, az férjezetten, gyerekekkel együtt is szeretni fogja, és ez akkor sem fog elmúlni ha 35+ vállal babát.

Mondjuk nekem a világot látós-utazós-tapasztalós világhoz még 17 évesen sem tartozott hozzá az "ész nélkül dugni minden idegennel" dolog, szóval lehet ezért sem teljesen értem, miért vagy-vagy a kérdés.

Attól, hogy valaki utazgatna még párkapcsolati téren simán megállapodhat, legalább lesz egy biztos útitársa is. Egy komoly kapcsolat, de még a házasság sem jelenti, hogy egyből kötelező sorra szülni a gyerekeket.

Én boldog vagyok így, hogy huszonévesen megtaláltam a párom. 25 leszek, mire végzek az egyetemmel és keresek annyi pénzt, amiből a Balatonnál komolyabb utazásokra is futja. Sosem volt mániám állandóan utazgatni, pár hely érdekel csak. Ezt évente egy pár hét alatt be tudnám járni, ha előtte mindent megszerveznék. Gyereket olyan 30-35 éves korom között vállalnék akkor is, ha nem "látok világot", hanem addig itthon ülünk és a hétköznapi dolgainkat intézzük a párommal.

A kisgyerek leszív leamortizal. Amikor már önállóbbak akkor tud az anya végre igazán adni magára is.

Jobb 40 körül már "felszabadulni", mint 50-60 közt kezdeni újra "élni"csak.

Én az elsőt választottam. Voltam előtte néhány szép helyen, de nem vagyok az a világjáró típus. A hobbim miatt nem is mehetek nyaralni, mert nem bíznám másra őket. 26 évesen szültem, akkor már olyan életmódot éltem, amibe illett a gyerek, de én eleve ilyen alkat vagyok, a férjemet is 19 évesen ismertem meg, nem vágytam féktelen életre soha, inkább elmélyülni szeretek az általam szeretett témákban.

Aki nem ilyen, mint én, annak viszont nem ajánlom, ha pezseg a vér, akkor menni kell, egy életünk van.