Fiatal nők, vállalnátok olyan fiatal férfitől gyereket aki keveset beszél és magának való? Tartanál attól hogy a gyereket is ezt örökölné?

Aki csendes gyereket szeretne annak nem gond.

Szomszédék pont ilyenek. A pasit észre se venni szinte, de a gyerekeiket sem.

Suliban is olyanok mintha láthatatlanok lennének. Baj soha nincs velük, csend van. Sima csendes hetköznapi átlagélet, csendes hétköznapi gyerekekkel.

Folyt. Én meg amolyan olaszosabb tipus vagyok szemelyiségben(néha tőlem zeng a ház), a párjaim javarészt dominánsabb szocializált erősebb egyéniségű férfiak, akiknemlk ezer haveruk barátjuk és nagy társadalmi életük van, meg volt is gyerekként is, ha nekem gyerekem lesz, őt vagy őket szerintem észre fogják venni mindenhol.

Lehet nyugisabb lenne vmi csendes élet, de nekem nem ez van.

Aki megszeretett annyira, hogy együtt akar élni veled, mert mellesleg mindketten gyereket is akartok, azaz közösek a céljaitok, akkor az már elfogadta ezt. Akinek viszont párkapcsolatra sem kellesz, minek akarna tőled gyereket? Szóval kicsit fordítva gondolkodsz, nem eszerint fognak (ki)szelektálni a gyereket akaró nők.

Aztán ezt nem lehet örökölni egyébként, hanem el lehet tanulni (szocializáció, szülői minta). Vagy azért lesz valaki introvertált, mert valami trauma érte. Szülőként elég sok mindent le kell küzdeni és muszáj megerősödni. Ha te is tanultad vagy sokat kritizáltak és cikinek tartod magad, azért vagy halkszavú, hát gyerek mellett tuti kell majd kiabálnod, akármennyire is kívül esik a komfortzónádon. Ez saját tapasztalat, én is szorongó voltam, tériszonyos, szociófóbiás, hipochonder... - nahát gyerekek mellett most már nem érek rá ilyen "úri mulatságokra".

Én génekben is látom.

Aki nem is ismeri a szüleit azok mégis hasonlítanak azokra jellemben is.