Fiatal nők, vállalnátok olyan fiatal férfitől gyereket aki keveset beszél és magának való? Tartanál attól hogy a gyereket is ezt örökölné?

Az édesapám keveset beszélő típus, bár magának valónak nem mondanám, de inkább hallgatóság. Én is ezt örököltem tőle, introvertált személyiség vagyok, és magamtól nehezen szocializálódok és tartok fenn kapcsolatot. Így nem lenne kérdés, hogy el tudnék-e fogadni egy férfit, aki hasonló típus, hiszen talán még megnyugvás is lenne, hogy végre valaki, akivel hasonlítunk ebben és megértjük egymást.

Ugyanakkor hozzátartozik az igazsághoz, hogy én magam tartok attól, hogy hogyan fogok gyereket nevelni, szociális készségeket átadni, megtanítani kibontakozni, ha ő nem ilyen típus lesz, illetve amikor már nagyobb/felnőtt lesz, kapcsolódni vele, hogyha most sem megy a kapcsolódás más felnőttekkel. Ilyenkor egyrészt megnyugtat, hogy a párom szociális típus, így lenne kitől eltanulniuk, ugyanakkor nem oldja a feszültségemet, hogy nem leszek-e kívülálló a saját családomban.

Igen gyámügybe belelátok ez az egyik.

És amugy ehhez nem is kell statisztika.

Ha csak egyetlen gyerek is létezik aki jellemileg/temperamentumilag tiszta apja vagy anyja úgy, hogy nem is látta a szülőt, akkor ez genetikailag tény hogy öröklődhet.

Ami különleges hogy még a gesztusok is öröklődnek. Pl egyik szülőnek huncutmosolya van, a tőle 1000 km-re levő nem ismert gyerekének is érdekes, de ugyanaz a huncut mosolya van(félszájhúzás mosolygáskor és kisebb kacsintással).

Egy rakat ilyen dolgot láttam már.

Nagyon sokminden öröklődik genetikailag.

A szocializácios képességek is.

"Ha csak egyetlen gyerek is létezik aki jellemileg/temperamentumilag tiszta apja vagy anyja úgy, hogy nem is látta a szülőt, akkor ez genetikailag tény hogy öröklődhet."

Ne legyél már ennyire buta.